Azoknak a myeloma multiplexben szenvedő betegeknek, akik intravénás immunglobulin (IVIG) profilaxisban részesülnek a teclistamab kezelés során, kevesebb fertőzést kapnak el és jobb az általános túlélésük azokhoz képest, akik nem kapnak IVIG profilaxist, az Amerikai Hematológiai Társaság (ASH) 2024-es éves találkozóján itt bemutatott új eredmények szerint.
A direkt orális antikoaguláns (DOAC) kezelés nem jár a koponyaűri vérzés szignifikánsan magasabb kockázatával, mint a monoterapiás trombocitaellenes kezelés. A DOAC-ok azonban a súlyos vérzés fokozott kockázatával járnak.
Egy új tanulmány szerint a pszichiátriai krízist követő intenzív otthoni ellátás 18%-kal alacsonyabb újrafelvételi arányt eredményez 12 hónap alatt, mint a szokványos pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás. A kutatók egy kvázi-kísérleti, nem randomizált vizsgálatot végeztek 2020 és 2022 között Németországban 10 pszichiátriai kórházban.
Az ásványianyag-rendellenességek a szívelégtelenség (HF) gyakori szövődményei. Különösen a dyskalaemia, a hyponatraemia és a hypomagnesaemia gyakori, a hypo- és hyperkalaemia a HF-betegek több mint 40%-ánál, a hyponatraemia 18-27%-ánál, a hypomagnesaemia 7-52%-ánál, a foszfátegyensúlyzavar pedig 13%-ánál figyelhető meg. Ezek a rendellenességek a HF súlyosságának mutatóiként szolgálnak, és szoros összefüggésben állnak a megbetegedés és a halálozás fokozott kockázatával. A neurohumorális aktiváció, beleértve a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS), a szimpatikus idegrendszert és a vazopresszint, a HF-gyógyszerek, mint a diuretikumok és a RAAS-gátlók, valamint a kísérő betegségek, mint a krónikus vesebetegség, megzavarhatják az ásványi anyagok homeosztázisát.
Az alapellátásban gyakran találkozunk húgyúti fertőzésekkel (ÚTI), ezért ezek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére vonatkozó irányelvek hasznosak abban, hogy megerősítsük tudásunkat azokon a területeken, ahol tudjuk, mit csinálunk, és frissítsük ismereteinket a bizonytalan területeken.
Az intersticiális tüdőbetegség (ILD) a parenchymás tüdőbetegségek változatos csoportját foglalja magában, amit különböző mértékű gyulladás és/vagy fibrózis jellemez. Az ILD-ben szenvedő betegek gyakran szorulnak kórházi kezelésre, sokuk intenzív osztályra kerülnek, leggyakrabban légzési elégtelenség miatt. Az ILD diagnózisa és kezelése az intenzív osztályon egyedülálló kihívást jelent.
A hyperkalemia egy, a klinikai gyakorlatban gyakran előforduló, potenciálisan életveszélyes állapot, különösen a krónikus vesebetegségben, szívelégtelenségben, cukorbetegségben és magas vérnyomásban szenvedő, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlóival (RAASi) kezelt betegek körében.
Az Egyesült Államokban körülbelül 10,55 millió felnőtt szenved pitvarfibrillációban (AF). Az AF a stroke, a szívelégtelenség, a szívinfarktus, a demencia, a krónikus vesebetegség és a halálozás fokozott kockázatával jár.
Az aldoszteront a mellékvesekéreg zona glomerulosájában termelődő mineralokortikoid hormonként kategorizálják. Az aldoszteron jelentős hatást fejt ki a nátrium- és vízvisszatartásban, valamint a szív remodellingjében, elősegítve a fibrózist, és ezeket a káros hatásokat idővel a mineralokortikoid receptor antagonisták (MRA) ellensúlyozták. A spironolakton, egy széles körben használt és hatásos nem-szelektív MRA, azonban súlyos mellékhatásai vannak, mint a gynecomastia és a hyperkalemia. Az eplerenon, egy másik második generációs MRA, bár nem-szteroid és szelektív, hyperkalémiát okoz és károsan befolyásolja a vesefunkciókat.
A spironolakton rutinszerű adása a szívinfarktus (MI) utáni betegeknek nem csökkentette a CLEAR SYNERGY (OASIS 9) vizsgálatban a társeredmények egyikét sem. Ugyanakkor felmerült az a feltételezés, hogy a mineralokortikoid-receptor-antagonista csökkentheti az új vagy súlyosbodó szívelégtelenséget. És bár a vizsgálatban magas volt a tanulmányban szereplő gyógyszerek abbahagyásának aránya, a kezelés során végzett elemzés azt sugallta, hogy a spironolakton mindkét elsődleges kimenetelre nézve előnyös.
Egy kutatás meggyőző bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a gastroesophagealis refluxbetegség (GERD) befolyásolhatja a legfontosabb kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, beleértve a vérnyomást, a lipid profilokat és a szívbetegségek kockázatát.
Egy vizsgálat az elhízás, valamint a kismedencei prolapszus (POP) kockázatának összefüggését vizsgálta.
Egy EULAR munkacsoportot hívtak össze a reumás és mozgásszervi betegségek (RMD-k) esetén alkalmazandó életmódjavító ajánlások kidolgozására. Ebben a dokumentumban az étrendnek az RMD-k progressziójára gyakorolt hatásával kapcsolatos szakirodalmát tekintették át.