Az Arizonai Egyetem Orvostudományi Kara (Phoenix) és a Kaliforniai Egyetem - Davis Health kutatói által jegyzett tanulmány új terápiás célt azonosított a pitvarfibrilláció, a szívritmuszavar leggyakoribb típusának kezelésére szolgáló kezelés fejlesztése érdekében.
Az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) 2024. évi kongresszusának szakértői szerint Európában a légszennyezés miatt bekövetkezett, szív- és érrendszeri betegségekhez (CVD) kapcsolódó halálesetek száma messze meghaladja az Egyesült Államokban tapasztaltakat.
A cukorbetegség egy komplex kórkép, melynek kezelésében életmódbeli változtatások és gyógyszeres kezelések széles skálája kaphat szerepet. Az aktuális szakmai iránymutatások fókuszában azok a hatóanyagok állnak, amelyek a glikémiás kontroll mellett kardiometabolikus rizikócsökkentést is kínálnak – így kiemelten a glükagonszerű peptid-1- (GLP-1-) receptor agonisták (1).
A reumatoid artritiszes (RA) betegeknél fokozott a kardiovaszkuláris betegségek, köztük a pitvarfibrilláció (AF) kockázata, de az RA hatása az iszkémiás stroke kockázatára a pitvarfibrilláció kapcsán továbbra sem ismert. Egy vizsglat értékelte, hogy a pitvarfibrilláció diagnózisát követően az iszkémiás stroke kockázata tovább emelkedik-e az RA-s betegek körében a nem RA-s betegekhez képest.
Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.
A nemi hovatartozást megerősítő hormonkezelés (GAHT) transznemű személyek számára a nemi diszfória csökkentése és az életminőség javítása érdekében alkalmazott, gyakori terápia. A GAHT hosszú távú hatásainak feltárása továbbra is prioritást élvez a transzneműekre vonatkozó egészségügyi kutatások terén. Egy vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy a nemi hormonok (ösztradiol és tesztoszteron) kapcsolatban állnak-e a metabolikus szindróma kialakulásával a transznemű veteránok esetében, a cisznemű veteránokhoz viszonyítva.
Az akut légúti fertőzések akut szívinfarktust válthatnak ki. Egy vizsgálat célja az volt, hogy számszerűsítse a laboratóriumban igazolt influenzafertőzés és az akut szívinfarktus közötti összefüggést, különösen az ismert koszorúér-betegséggel rendelkező és nem rendelkező betegek esetében.
A pitvarfibrilláció (AF) növeli a stroke és az elhalálozás rizikóját. A K-vitamin-antagonista hatóanyagok (pl. warfarin) ugyan lehetőséget kínálnak a rizikócsökkentésre, azonban a kontroll terápiával való összehasonlításban emelik a hemorrhagiás események kockázatát. Emellett a K-vitamin-antagonisták alkalmazása nehézségekbe ütközhet gyógyszerekkel és ételekkel kialakuló interakcióik, valamint a rendszeres laboratóriumi monitorozás szükségessége miatt. A dabigatrán mint direkt orális antikoaguláns hatóanyag, a trombin inhibitora, alternatívát kínál a stroke megelőzésére AF-ban1.
A krónikus vesebetegség (CKD) gyakori a szívelégtelenségben (HF) szenvedő betegek körében, és magas morbiditással, illetve mortalitással jár. A HF kezelésében az elmúlt évek során figyelemre méltó előrelépés történt az irányadó orvosi terápiák bevezetésével, ideértve a következőket: (1) béta-blokkolók, (2) a vese-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlása (pl., angiotenzin-konvertáló enzim gátló [ACEi], aldoszteronreceptor-blokkoló [ARB] vagy angiotenzinreceptor-neprilizin-gátló [ARNI]); (3) mineralokortikoid-receptor-antagonisták (MRA) és (4) nátrium-glükóz-kotranszporter-2 gátlók (SGLT2i).
A krónikus gyulladás fokozott kardiovaszkuláris kockázatot jelent reumatoid artritiszben (RA). A biológiai betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (bDMARD) javítják a betegség aktivitását és a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét. Egy vizsgálat értékelte, hogy a bDMARD-ok befolyásolják-e a betegségaktivitás és a gyulladásos markerek hatását a hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatot illetően RA-ban.
A szívelégtelenség (HF) egy olyan szindróma, amelyet a szív szerkezeti vagy funkcionális rendellenességeiből eredő jelek és tünetek határoznak meg, melyeket a nátriuretikus peptidek emelkedett szintje, vagy a pangásra utaló bizonyítékok igazolnak.
Évtizedeken át a sóbevitel (nátrium) csökkentését javasolták szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. A neurohumorális aktiváció, illetve az azt követő folyadékvisszatartás kellő alapot szolgáltatott ehhez a régóta fennálló ajánláshoz.
Az ENGAGES-Canada vizsgálat keretében az elektroenkefalográfiával (EEG) irányított anesztéziában, illetve a szokásos ellátásban részesülő betegek esetében a szívműtét során hasonló arányban fordult elő posztoperatív delírium.