A cirrózis kezeléséhez szükség van a sürgősségi osztályon (ED) alapuló ellátásra, azonban a cirrózissal kapcsolatos ED egészségügyi ellátás igénybevételének terheit alig tanulmányozták. Egy vizsgálat célja az volt, hogy az ED-használatot értékeljék az állami egészségügyi rendszeren belül, és a magas ED-használat (HEDU) és a nem-magas ED használat eredményeit összehasonlítsák.
A krónikus vesebetegség (CKD) gyakori a szívelégtelenségben (HF) szenvedő betegek körében, és magas morbiditással, illetve mortalitással jár. A HF kezelésében az elmúlt évek során figyelemre méltó előrelépés történt az irányadó orvosi terápiák bevezetésével, ideértve a következőket: (1) béta-blokkolók, (2) a vese-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlása (pl., angiotenzin-konvertáló enzim gátló [ACEi], aldoszteronreceptor-blokkoló [ARB] vagy angiotenzinreceptor-neprilizin-gátló [ARNI]); (3) mineralokortikoid-receptor-antagonisták (MRA) és (4) nátrium-glükóz-kotranszporter-2 gátlók (SGLT2i).
A bronchiectasia komoly kihívást jelent növekvő előfordulása, a hozzá kapcsolódó gazdasági teher, valamint a klinikai heterogenitás miatt.
A krónikus gyulladás fokozott kardiovaszkuláris kockázatot jelent reumatoid artritiszben (RA). A biológiai betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (bDMARD) javítják a betegség aktivitását és a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét. Egy vizsgálat értékelte, hogy a bDMARD-ok befolyásolják-e a betegségaktivitás és a gyulladásos markerek hatását a hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatot illetően RA-ban.
A szívelégtelenség (HF) egy olyan szindróma, amelyet a szív szerkezeti vagy funkcionális rendellenességeiből eredő jelek és tünetek határoznak meg, melyeket a nátriuretikus peptidek emelkedett szintje, vagy a pangásra utaló bizonyítékok igazolnak.
A kannabisz a leggyakrabban használt tiltott kábítószer az Egyesült Államokban, több mint 45 millió felhasználóval, akiknek egyharmada kannabisz használattal kapcsolatos zavarokban (CUD) szenved.
Az otthoni hemodialízis a peritoneális dialízishez képest a stroke és az akut koronária szindróma csökkent kockázatával jár. Az otthoni hemodialízis a peritoneális dialízishez képest a kardiovaszkuláris halálozás és a teljes halálozás kockázatának csökkenésével jár.
A myasthenia gravis (MG) egy autoimmun betegség, amit az acetilkolin-receptor (AChR), az izomspecifikus tirozinkináz (MuSK) és az egyre növekvő számú, extra posztszinaptikus fehérje elleni autoantitestek jellemeznek. A patogén autoantitestek csökkentik a neuromuszkuláris összeköttetések (NMJ) izomvéglemezében lévő funkcionális AChR-ek számát. Az autoimmun válasz oka ismeretlen, meghatározó azonban a tímusz rendellenessége és az immunreguláció hiánya.
A CHMP jóváhagyta a Balversa (erdafitinib) engedélyezését, melyet az uroteliális karcinóma, a húgyhólyagot és a húgyúti rendszert érintő daganattípus kezelésére szánnak. Monoterápiaként az erdafitinib olyan felnőtt betegek kezelésére javasolt, akiknél nem operálható vagy metasztatikus uroteliális karcinóma áll fenn, és az FGFR3 érzékeny genetikai elváltozását hordozzák.
A metformin biztonságosan alkalmazható a terhesség alatti cukorbetegség kezelésére, és nincs hosszú távú káros hatása a megszületett gyermekekre és az anyára a szülés után legalább 11 évig - derült ki az Endokrin Társaság 2024. éves találkozóján Bostonban, Massachusettsben bemutatott kutatásból. Ez az első olyan tanulmány, amely a terhesség alatti metformin használat hosszabb távú hatásait vizsgálta.
A denoszumab hatásának értékelése (i) a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) előfordulási gyakoriságára és a hosszú távú egészségügyi kimenetelre (mikrovaszkuláris [neuropátia, retinopátia, nefropátia] és makrovaszkuláris [kardiovaszkuláris betegség, cerebrovaszkuláris baleset] szövődmények valamint összhalálozás) T2D-s betegeknél, mielőtt az eredményeket metaanalízis segítségével korábbi tanulmányokkal kombinálnák.
Egy terjedelmes megfigyelésen alapuló vizsgálat eredményei kisebb különbségeket mutattak a rövid illetve hosszú távú súlyváltozás terén a nyolc antidepresszáns valamelyikét szedő betegeknél. A tapasztalatok alapján a bupropion járt a legkisebb súlygyarapodással, az eszcitaloprám, a paroxetin és a duloxetin pedig a legnagyobbal.
Évtizedeken át a sóbevitel (nátrium) csökkentését javasolták szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. A neurohumorális aktiváció, illetve az azt követő folyadékvisszatartás kellő alapot szolgáltatott ehhez a régóta fennálló ajánláshoz.