2016-ban az FDA jóváhagyta a mesterséges hasnyálmirigy alkalmazását. A berendezés ellenőrzi a vércukorszintet és automatikusan adagolja az inzulint, vagyis alapvetően azt teszi, amit egy egészséges hasnyálmirigy.
A 2-es típusú cukorbetegség kezelése egyre jelentősebb egészségügyi és gazdasági kihívást jelent. Jelenleg világszerte több mint 387 millió embert érint, becslések szerint 2035-re ez a szám várhatóan 592 millióra emelkedik.
Egy kutatás szerint a módosítható biológiai tényezők, lakókörnyezet, pszichoszociális tényezők, szocioökonómiai státusz valamint a magatartással kapcsolatos kockázati tényezők befolyásolják a 2-es típusú diabetes kialakulását.
2017 februárjában jelent meg a Magyar Diabetes Társaság új, a cukorbetegség diagnosztizálását, kezelését, gondozását tartalmazó hivatalos irányelve. Ezen egészségügyi szakmai irányelv az Amerikai és Európai Diabetes Társaság ajánlásaival harmonizál. A benne foglalt ajánlások a diabétesz mellitusban szenvedő felnőtt betegekre vonatkozó, evidenciákon alapuló terápiás gyakorlatot tartalmazzák a megelőzés, szűrés, diagnosztizálás, illetve gondozás kérdésköre mellett.
Az előrejelzések szerint idén a korábbiaknál is súlyosabb influenzajárvány várható, ezért az orvosoknak fel kell hívniuk a betegek, különösen a cukorbetegek figyelmét az influenza elleni védőoltás fontosságára.
A Surrey Egyetem kutatói szerint a hasnyálmirigy diszfunkció okozta diabetesben szenvedő betegeket gyakran tévesen 2-es típusú diabetesszel diagnosztizálják, aminek következtében a betegek glikémiás kontrollja gyenge és ellátásuk sem optimális.
Amerikai kutatók szerint a hosszú távú sztatin használata a 2-es típusú diabetes kialakulásával veszélyeztetett betegek hozzávetőleg 30%-ánál az ismert kockázati tényezők és potenciális változók beszámítása után is a betegség kockázatnövekedésével társult.
Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) új ajánlása szerint a cukorbetegek vérnyomását (BP) minden rutinvizsgálatkor ellenőrizni kell.
Egy randomizált, fázis II vizsgálat eredménye szerint a ranibizumab kezelés dexamethason-nal történő kiegészítése csökkenti ugyan a retina vastagságát, ám nem javítja a tartós diabeteses macula oedemában (DME) szenvedők látását.
Bár mind a bazális, mind a postprandialis vércukoremelkedés hozzájárul a cukorbetegek hyperglycaemiás expozíciójához, jelenlegi terápiás eszköztárunk döntően a bazális összetevő kezelésére irányul. A postprandialis hyperglycaemia kontrolljának hiánya vezet oda, hogy a betegség öt-tíz éves fennállása után egyre nehezebb féken tartani a hyperglycaemiát, és az inzulinkezelés melletti testsúlynövekedést. A „prandialis probléma” – a hyperglycaemia, a hypoglycaemia és a hízás – több figyelmet követel.
A vércukorszint csökkentése inzulinterápiával a kívánt célértékig úgy, hogy közben elkerüljük a hypoglycaemiát, komoly klinikai kihívás. E feladat teljesítésében egy jelentős, ám gyakran alábecsült zavaró tényező, hogy a glükózszint változékonysága kiszámíthatatlan, mely részben az alkalmazott terápia hatásának variabilitásából adódik.
Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) és az Európai Diabetes Társaság (EASD) ajánlása szerint, ha bázisinzulin hozzáadásával nem érhető el a HbA1c célértéke, a terápia erősítésére rövid hatású prandialis inzulin vagy GLP-1-receptoragonista (GLP1-RA) adható.
A bázisinzulin és a rövid hatású GLP1-receptor-agonista (GLP1-RA) hatóanyagok kombinálásának az a klinikai értelme, hogy a két hatóanyag kiegészíti egymás hatását.