A gasztrooesophagealis reflux betegség (GERD) diagnózisával és kezelésével kapcsolatban számos guideline látott napvilágot. Vannak, akik szükségesnek gondolják a betegség exakt bizonyítását, mások elegendőnek tartják a gyógyszeres terápiára adott válasz értékelését.
A gastrooesophagealis reflux betegség mellkasi fájdalmat provokálhat, amely megnyilvánulhat nyelőcsőégés formájában, de jelentkezhet típusos, vagy típusosnak tűnő angina pectoris képében is.
Az infekciók a májcirrhosis kezelésének központi kérdésévé váltak. Súlyosbítják a májbetegséget: rontják a hepatikus funkciókat, elősegítik a májbetegség szövődményeinek kialakulását és a mortalitás jelentős tényezői. Emiatt különösen fontos a korai diagnózis és az adekvát antibiotikus kezelés. A diagnózis felállítása azonban nem mindig könnyű, mert a fertőzések sokszor atípusos formában jelennek meg.
A felnőttkori asthma bronchialeban szenvedő betegek 80%-ban kimutatható kóros savas gastrooesophagealis reflux, mely nem feltétlenül jár együtt típusos reflux tünetekkel, de az asthma súlyosbodásához vezet, sőt komolyan felvetődik, hogy az esetek egy részében kizárólagosan felelős a tüdőbetegség kialakulásáért.
A Tropheryma whipplei által okozott betegséget, a Whipple-kórt először 1907-ben, George Hoyt Whipple írta le egy 35 éves férfi betegben, akinek testsúlycsökkenése, polyarthritise, hasi fájdalma, lymphadenopathiája és hasmenése volt.
A nem szteroid gyulladáscsökkentők és a dohányzás befolyásolja a savas reflux hatásait, de egy új tanulmány szerint különböző módon. A dohányosok körében magasabb a malignomák előfordulási aránya, míg a rendszeres NSAID-t fogyasztók között alacsonyabb a rizikó a dohányosokéhoz képest.
A refluxbetegség prevalenciája az elmúlt 3 évtizedben folyamatosan emelkedik, és egy nemrégiben közölt kutatás szerint az oesophagus mikroflórájának megváltozásával jár. A tanulmány a Gastroenterolgy című folyóirat 2009 augusztusi számban jelent meg.
A refluxbetegség időbeni felismerése, helyes kezelése nemcsak a beteg panaszainak enyhülését jelenti, hanem jelentős gazdasági előnyöket is hordoz magában.
Az idiopathiás gyulladásos bélbetegségek (IBD) gyakorisága hazánkban jelentősen növekedett, a colitis ulcerosa gyakorisága megduplázódott, míg a Crohn betegség előfordulása nyolcszorosára nőtt. Így a két kórforma egymáshoz viszonyított aránya az elmúlt harminc év során 8:1-ről 2:1-re változott.
Kempinski Hotel Corvinus Budapest*****, 2010. február 18-20.
A vékonybél diverticulosis szövődményei krónikus és akut panaszokat okozhat. Krónikus szövődmények a malabsorptio, anémia, intermittáló hasi fájdalom, flatulencia, hasmenés vagy székrekedés illetve ezekhez kapcsolódhat még enterolith képződés, malignus degeneráció és parazitizmus. Az akut szövődmények a perforáció, az abscessus következményes peritonitis-szel, vérzés, sipolyképződés, valamint összenövések, volvulus és intussuspectio okozta bélelzáródás lehetnek, melyek azonnali sebészi beavatkozást igényelnek.
A jejunum diverticulosisa ritka előfordulású betegség, a szövődményes esetek száma pedig még kevesebb. A diverticulum ritkán perforálódik és a perforált diverticulomot elfedheti a mesenterialis zsír, ezzel komoly diagnosztikus probléma elé állítja a klinikust. Az alábbiakban egy olyan esetet mutatunk be, ahol a jejunum diverticulosisa a vastagbél diverticulosisával társul, és a perforált jejunalis diverticulum intramesenteriális tályogot okozott.
Vastagbél-diverticulumok, a diverticulosis prevalenciája a diagnosztikus eljárások fejlődése mellett sem ítélhető meg pontosan, mert az érintettek többsége tünet- és panaszmentes. Az utóbbi évtizedekben előfordulása bizonyíthatóan emelkedik, hiszen a társadalom is öregszik. A diverticulumok 85–90%-a a bal colonfélben, főleg a sigmában helyezkedik el. A diverticulumok többsége pseudodiverticulum, azaz a submucosa és a mucosa kitüremkedése. A diverticulumok kialakulásának oka a bélfal meggyengülése, a megváltozott motilitás, szenzitivitás. Ennek legfontosabb oka az elégtelen rostfogyasztás.