A gyermekgyógyászat terén elért legutóbbi eredmények: atópiás betegségek
Gyermekgyógyászattal foglalkozó cikksorozatunk harmadik, befejező részében a D-vitamin pótlásával, illetve az atópiás betegségekkel foglalkozunk.
Gyermekgyógyászattal foglalkozó cikksorozatunk harmadik, befejező részében a D-vitamin pótlásával, illetve az atópiás betegségekkel foglalkozunk.
A legutóbbi kutatások szerint a Tdap csupán mérsékelt védelmet nyújt az oltás utáni első évben, és hatékonysága ezt követően gyorsan hanyatlik, évente mintegy 35%-kal.
Az utóbbi idők legolvasottabb gyermekgyógyászati témái között fellelhető a csecsemőkori gastroenteritis, a gyengülő Tdap oltás vagy a kamaszkori posturalis orthostaticus tachycardia syndroma is, illetve a terhességi D-vitaminpótlással kapcsolatos cikkek. Cikksorozatunk első részében többek között a gastroenteritis kezelésével is foglalkozunk.
A CDC új vizsgálata megállapította, hogy a csecsemőkori Hepatitis C vírus (HCV) fertőzések esetszáma erősen aluljelentett, ami a terhes nők rutinszerű tesztelésének szükségességére utal.
A gyermekkori pneumonia kezelése során két tanulmány szerint is gyakran használnak helytelenül széles spektrumú antibiotikumokat, annak ellenére, hogy a kezelési irányelvek célzottabb kezelést javasolnak.
Az USA-ban előfordult bántalmazás miatti gyermekhalálozások elemzése azt mutatta, hogy minél több szegény él egy közösségben, annál nagyobb a bántalmazás miatti gyermekhalálozás aránya.
Egy új kutatás szerint a gyermekkori bomlasztó viselkedészavar (disruptive behavior disorder, DBD) leghatékonyabb terápiás megközelítése az, amelyben a szülő is aktívan közreműködik.
Az FDA bejelentése alapján a 12 évnél fiatalabb gyermekeknél a két opioid légzéslassulással vagy légzési nehezítettséggel, sőt akár halálozással is járhat.
Egy új kutatás megerősítette, hogy egy féregparazita a gyógyíthatatlan, görcsrohamokkal járó gyermekkori betegség, a bólogató-kór (nodding syndrome, NS) kiváltó oka lehet.
Az enuresis nocturna kezelésének elsődleges célja a gyermekre nehezedő pszichés teher és szorongás, illetve a környezeti elvárások csökkentése. Ennek része a szülők felvilágosítása is a bevizelés lehetséges okairól.
Míg korábban az enuresis nocturnát egy jóindulatú betegségnek tekintettük, amely évi 15 %-os valószínűséggel spontán gyógyul, az utóbbi évek kutatásai egyre inkább megkérdőjelezik ezt a vélekedést. A felnőttek több, mint 1 %-ánál fennmarad az alvás közbeni enuresis, vagyis a gyermekek egy része soha nem „növi ki” a problémát.
A gyermekek növekedését és érését jelző mérföldkövek egyike, amikor a pelenkát már éjszakára is biztonságosan el lehet hagyni. Az ágytisztaság elérésének elmaradása, vagy a bepisilés ismételt megjelenése mind a gyermek, mind a szülők számára hónapról hónapra fokozódó lelki terhet jelent.
Enuresis nocturnának az ötéves kor felett tartósan fennálló, rendszeresen előforduló, akaratlan éjszakai vizeletürítést tekintjük. Primer enuresisről beszélünk akkor, ha a gyermek élete folyamán ötéves korig nem alakul ki a stabil, megbízható ágytisztaság, vagy egy hat hónapnál rövidebb száraz időszak után újra megjelenik az akaratlan éjszakai bevizelés.