Becslések szerint 2015-ben a demenciában szenvedők száma globális szinten elérte a 46,8 milliót, és számuk 20 évenként előreláthatólag megduplázódik, ami azt jelenti, hogy 2030-ra 74,7 millió, 2050-re pedig 131,5 millió demens ember él majd a Földön.
Mérföldkő 30 millió európai, és több mint 700 ezer magyar beteg számára!
Japánban és a fejlett országokban az anyai halálozás egyik vezető oka a tüdőembólia. Ennek egyik fő rizikótényezője a mélyvénás trombózis, amely a terhesség és a gyermekágy során alakulhat ki, különösen császármetszést követően.
Az agyi metasztázisok jelentkezése esetén a betegek mintegy 20%-ánál fordul elő vénás tromboembolizáció.
Sokan talán még nem is gondolkodtak el azon, hogy az olyan, életminőséget akár súlyos mértékben befolyásoló kórképek, mint a migrén és a csontritkulás között van-e bármiféle kapcsolódási pont?
A brit Wellcome Trust Sanger Kutatóintézet, valamint az amerikai Los Alamos Nemzeti Laboratórium kutatói megállapították, hogy napi egy doboz cigaretta minden évben 150 káros genetikai mutációt okozhat a dohányosok tüdősejtjeiben.
A csontritkulás egyre súlyosabb népegészségügyi probléma, amelynek legrettegettebb szövődménye a csonttörések egyre gyakoribb előfordulása. A csontritkulás és csonttörés megelőzésében alapvető jelentőségű a megfelelő napi kalcium- és D-vitamin-bevitel.
A kezeletlen inszomnia számos testi és lelki betegség kockázatát növeli, rontja az életminőséget, a fizikai és szellemi teljesítményt, a munkahelyi és iskolai eredményességet, és általában kedvezőtlenül befolyásolja a morbiditást és a mortalitást.
Bár a migrén kezelését már az ókori Egyiptomból származó egyik papiruszon is ábrázolták (agyagból készült krokodilt kötöztek a fejfájós beteg fejére, a krokodil szájába pedig gyógyfüveket tömtek), ill. a migrén leírását – csakúgy mint elnevezését – a több, mint 2000 éve élt Galenusnak köszönhetjük, mind a mai napig nem tekinthetjük a migrén kezelését megoldottnak.
Az Amerikai Kardiológiai Társaság és az Amerikai Diabetes Társaság által kidolgozott, a szívbetegségben és diabetesben szenvedő betegek táplálkozási irányelvei után az Amerikai Integratív Fájdalomkezelési Akadémia is elgondolkozott hasonló, célzott irányelvek összeállításán.
A vashiány azonosítása és kezelése egyaránt kihívást jelentő feladat: az általános tünetek miatt diagnosztizálása nehézkes, kezelését pedig csak akkor tekinthetjük sikeresnek, ha a hematokrit értéke három héten belül megemelkedik, és két-három hónapon belül normálissá válik.
A protonpumpa-gátlók, mint a Nexium (ezomeprazol), Prevacid (lansoprazole) és a Prilosec (omeprazole) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak, ám számos új tanulmány szerint kapcsolatban állnak különböző betegségek kialakulásával.
Ha van egy 35 éves nőbetegünk, akinek az előző két terhessége során súlyos placentaeredetű szövődmények léptek fel, akkor a következő dilemma előtt állunk: meg tudjuk-e előzni a következő terhesség során a placentaris komplikációkat kis molekulasúlyú heparinnal (LMWH)?