Háziorvostan
Az inszomnia kezelése
Az álmatlanság kezelésének igénye valószínűleg egyidős az emberiséggel. Míg a huszadik század első felét a barbiturátok, a második felét a benzodiazepinek uralták, a huszonegyedik század modern készítményei a nem benzodiazepin altatók, más néven „Z”-szerek – zolpidem, zolpiclon, zaleplon. Az egyes hatóanyagok klinikai hasznának értékeléséhez, az előnyök és kockázatok összevetéséhez az alvás fiziológiájára gyakorolt hatásukat is figyelembe kell venni.
Alternatív terápiák migrénben 2.
A cikksorozat első részében felhívtuk a figyelmet, hogy bár mind a migrénes roham kezelésére, mind azok megelőzésére számos, igazoltan hatékony gyógyszerrel rendelkezünk, a betegek részéről nagy az igény az „alternatív” (rokon megnevezéssel komplementer, vagy nem-gyógyszeres) kezelési módok iránt.
A táplálkozás és fájdalom kapcsolata. Hogyan szabályozhatjuk? 1. rész
Az Amerikai Kardiológiai Társaság és az Amerikai Diabetes Társaság által kidolgozott, a szívbetegségben és diabetesben szenvedő betegek táplálkozási irányelvei után az Amerikai Integratív Fájdalomkezelési Akadémia is elgondolkozott hasonló, célzott irányelvek összeállításán.
Csekély a kockázat a terhesség alatt végzett operációk során
Az Annals of Surgery című szakfolyóirat szeptemberi kiadásában megjelent új kutatás eredménye szerint a terhesség alatt végzett műtéti beavatkozások általában biztonságosak.
Nagy dózisú tromboprofilaxis hatékonysága és biztonságossága kórosan túlsúlyos betegeknél
A vénás tromboembóliás esemény (VTE) különösen gyakran lehet végzetes túlsúlyos betegeknél a szűkös kardiopulmonális tartalékok miatt. Az obes betegeknél két-háromszor gyakrabban alakul ki VTE, gyakoribb a késedelmes diagnózis és a poszttrombotikus szindróma. A posztoperatív pulmonális embóliában (PE) elvesztett betegek fele kórosan túlsúlyos, és a kóros obesitas tizenkétszeresére növeli a fatális PE kockázatát.
Az inszomnia hátterében meghúzódó okok
Az alvászavar alapvetően egy klinikai diagnózis, amellyel kapcsolatban az első feladat a háttérben meghúzódó komorbiditások feltérképezése.
Alternatív terápiák migrénben 1.
A migrén az önálló fejfájások közé tartozó, igen gyakori fejfájástípus. A fájdalom erőssége és a kellemetlen kísérőtünetek miatt – melyek a betegek életminőségét nagymértékben rontják – a migrén mindenképpen kezelést igényel. A kezelés két fő lehetősége a rohamok kezelése (fájdalomcsillapítás), ill. a rohamok gyakoriságának csökkentése (profilaxis).
Szűrni kell a depressziót a gyermekeknél és kamaszoknál
Az amerikai Preventív Szolgálati Munkacsoport (US Preventive Services Task Force, USPSTF) depresszió szűrését javasolja olyan 18 év alatti gyermekek és kamaszok esetében, akiknél nem áll fenn major depresszió (MDD) diagnózisa.
A fájdalom mint ötödik életjel?
Az Amerikai Családorvosi Akadémia 2016-os kongresszusán leadott szavatok alapján többé nem tekinti ötödik életjelnek a fájdalom mértékét, mert részben ebben látja az opioidok járványszerű túladagolásának okát.
A kis molekulasúlyú heparin növeli-e a talidomid antimyelomás hatását? Három vizsgálat retrospektív elemzése
Az immunmoduláns szerekkel kezelt myeloma multiplexes betegek 5-25%-ban előfordulhat vénás tromboembolizáció, ami a kis molekulasúlyú heparinok (LMWH) profilaktikus használatának gyakorlatát alakította ki.
Mit adjunk a migrénes rohamok kezelésére?
A migrén kezelésében használt gyógyszerek kétféle csoportra oszthatóak, a migrénroham enyhítésére szolgáló roham-, vagy abortív gyógyszerekre, és a migrénes rohamok megelőzésére szolgáló profilaktikus gyógyszerekére.
Új irányelv a fizikai aktivitásra cukorbetegség esetén
Az új irányelv 30 percenkénti rövid mozgást javasol. Az Amerikai Diabetes Társaság (American Diabetes Association - ADA) frissítette a cukorbetegek számára kiadott, rendszeres fizikai aktivitásról szóló átfogó iránymutatását, melyben általánosságban kevesebb napközbeni mozgásszegény időszakot javasol.
Primer vagy szekunder, átmeneti vagy perzisztens? - Az inszomnia és típusai
A vérnyomás, a koleszterin vagy a vércukor normálistól eltérő értékeinek kezeléséhez elfogadott és bizonyítékokkal alátámasztott célértekeink vannak, és pontosan tudjuk, mit kockáztatunk egy betegnél, ha ezeket nem érjük el. Vajon az inszomniát is ilyen komolyan vesszük?