Háziorvostan

A Journal of General Internal Medicine online kiadásában megjelent, 26 000 diabeteses beteg bevonásával végzett obszervációs tanulmány során, a szisztolés vérnyomás, az LDL-C és a glikozilált hemoglobin (HbA1C) koncentráció együttes kontrollja esetén hat év alatt 60%-kal csökkent a kardiovaszkuláris betegségekből adódó hospitalizáció rizikója azon betegekéhez képest, akiknél ezen rizikófaktorok egyike sem érte el a célértéket.

A New England Journal of Medicine év eleji kiadásában megjelent, két nagy esetszámú, reprezentatív lakossági mintán végzett tanulmány következtetése szerint, a dohányosok szinte biztosan évekkel korábban haláloznak el, mint a nemdohányzók.

Egy svéd obszervációs tanulmány szerint, a kardiovaszkuláris események rizikóját értékelő Framingham Risk Score skála alapján fokozott kockázatú nőknél, a Mini–Mental State Examination (MMSE) eredményekkel mérhető kognitív hanyatlás valószínűsége csökken az aszpirinszedőknél azokhoz képest, akik nem szednek aszpirint – olvasható a BMJ Open online számában.

Az 52 éves nőbeteg anamnézisében diétával egyensúlyban tartott cukorbetegség szerepelt, más ismert betegsége nem volt.

A New England Journal of Medicine online kiadásában megjelent norvég tanulmány szerint, az anya H1N1 elleni vakcinálása nem növeli a magzati mortalitás rizikóját, sőt az eredményekből úgy tűnik, némi védelmet nyújt a járvány alatti fokozott magzati mortalitással szemben.

A felső légúti infekciók szezonális jellege miatt elsősorban az őszi-téli időszakban találkozhatunk a gyermek háziorvosi rendelőkben és a kórházi osztályokon hurutos, köhögő, nehezített orrlégzésű gyermekekkel. Mivel ezen fertőzések közösségben még inkább továbbadódnak, kezelésük sokszor nem jelent könnyű kihívást a gyermekorvosoknak.

A Gladstone Institutes kutatói a közelmúltban azonosították azt a mechanizmust, mely által a szénhidrát- és kalóriaszegény, ún. ketogén diéta lelassítja az öregedési folyamatot.

A glikémiás kontroll már régóta a típusos diabéteszes neuropátia (disztális szimmetrikus polineuropátia, DSP) terápiájának az egyik alapköve. Ennek ellenére, diabeteses betegek körében végzett nagy epidemiológiai és terápiás tanulmányok feltételezik, hogy az elhízás és a dyslipidaemia hasonlóan fontos rizikófaktorok lehetnek.

Diabetesben gyakrabban fordulnak elő kompressziós mononeuropátiák, melyek főként a n. ulnarist, a n. medianust vagy a n. peronealist érintik. A csukló bilaterális, nem domináns medianus mononeuropátiája is gyakoribb diabetesben, (3) bár a így kialakuló carpal tunnel (kéztőalagút-) szindróma fokozott kockázatának inkább az elhízás az oka, mint a diabetes (4).

A diabetes különböző krónikus és akut neuropátiás elváltozással jár együtt. A cikkben a szerzők összefoglalják a leggyakoribb diabeteses neuropátia formákat és rávilágítanak arra, milyen terápiás vagy aktív beavatkozási lehetőségek állnak ezek gyógyításában rendelkezésre.

„A sztatinok a magas rizikójú betegeknél némileg növelhetik a diabetes rizikóját, azonban emiatt nem szabad leállítani a kezelést, mivel a diabetes rizikót messze felülmúlja a terápia kardiovaszkuláris eseményekkel szembeni pozitív hatása.” – foglalta össze véleményét öt új tanulmány eredménye alapján Dr. Barton Duell (Oregon Health & Science University, Portland) az American Heart Association éves tudományos ülésén.

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a fejlett országok populációjának megközelítőleg 10-20%-át sújtja. Az IBS valójában nem egy betegség, hanem inkább tünetegyüttes, melyek leggyakrabban hasi görcsök, fájdalom, fokozott bélgázképződés, diarrhoea és székrekedés formájában jelentkeznek.

Ecto Derma Orvostovábbképző Központ általános orvosoknak és háziorvosoknak meghirdetett akkreditált képzései 2013. tavaszi félévére.