Thrombocytagátló kezelés – a jövő lehetőségei
A thrombocytagátló kezelés jelenlegi gyakorlatának ismertetését követően jelenleg az új terápiás eljárásokkal kapcsolatos 1-3. fázisú vizsgálatok eredményeit foglaljuk össze.
A thrombocytagátló kezelés jelenlegi gyakorlatának ismertetését követően jelenleg az új terápiás eljárásokkal kapcsolatos 1-3. fázisú vizsgálatok eredményeit foglaljuk össze.
A kardiovaszkuláris betegségek prevenciójában és kezelésében kitüntetett szereppel bírnak a thrombocytagátló szerek. Legnagyobb tapasztalat a kis dózisú aspirin kezeléssel gyűlt össze, de főleg az acut coronaria szindrómák esetén egyre nagyobb teret nyer a clopidogrel is. Mindkét gyógyszer alkalmazása esetén problémát jelenthet a vérzéses szövődmények mellett a rezisztencia.
Cikksorozatunk befejező részében vizsgáljuk az autoimmun kórképek terápiájában használt immunszuppresszív szerek szerepét a társuló lymphomák patogenezisében, valamint kitérünk arra, hogy milyen autoimmun jelenségek fordulnak elő gyakran az egyes lymphoma altípusok esetén.
Cikksorozatunk következő részében vizsgáljuk a citokinfunkció zavarait a kétféle betegségcsoport patogenezisében, valamint kitérünk arra, hogy milyen kockázata van a lymphoma kialakulásának az egyes autoimmun kórképek esetében.
Sokat tanulmányozott, többoldalú kapcsolat feltételezhető az autoimmun betegségek és a malignus lymphomák között. Egyfelől, több autoimmun kórképben gyakoribbnak bizonyult a malignus lymphomák előfordulása, ugyanakkor a lymphomákban is fokozott autoreaktivitás alakulhat ki, autoimmun komplikációkhoz vezetve. Az autoimmun betegség fennállása megelőzheti a lymphoma kifejlődését, de autoimmun betegségek kialakulhatnak a lymphoma jelentkezését követően is, esetleg a két betegség egyidőben jelentkezhet.
Olasz, magyar, spanyol, izraeli és egyesült államokbeli klinikai vizsgálóhelyeken hamarosan megkezdenek egy nemzetközi vizsgálatot a StemEx nevű, leukémia, nyirokcsomó-daganat (lymphoma) és myelodysplasiás syndroma (MDS) elleni kísérleti kezeléssel.
A cikk áttekinti, hogyan hozzunk orvosilag megfelelő döntést az antifoszfolipid szindróma (APS) változatainak tekintetében, beleértve a vénás és artériás thrombózisok kialakulásának másodlagos profilaxisát, csakúgy, mint az ismételt vetélések és magzati elhalások megelőzését.
Az antifoszfolipid szindróma fő artériás manifesztációja a stroke. A legfontosabb kérdések, amelyeket az orvosnak meg kell oldania a kezelési stratégia kialakítása során, hogy szükséges-e vérlemezke elleni szer adása mint az aspirin, vagy olyan szájon át szedendő K-vitamin-antagonistát célszerű-e használni, mint a warfarin? Amennyiben ez utóbbira esik a választás, mekkora legyen annak dózisa?
A HIV-vírussal nem fertőzött betegeknél fellépő agresszív terápiarefrakter vagy relapszusban lévő lymphoma kezelésére a standard terápiás választás az autológ őssejt átültetést követő nagy dózisú kemoterápia. Ugyanakkor ez a terápiás séma nem volt univerzális olyan betegek körében, akiknél AIDS talaján kialakult lymphomát diagnosztiáltak – legalábbis az elmúlt időszakot megelőzően.
Más tumoroktól eltérően, a HRS sejtek túlélésében igen nagy szerepe van az őket körülvevő mikrokörnyezetnek. Erre bizonyíték, hogy a HRS sejtek önmagukban nagyon nehezen szaporíthatók sejttenyészetben. A legújabb terápiás próbálkozások során épp ezt a jelenséget használják ki. Az egyik lehetőség, hogy monoklonális antitestekkel a mikrokörnyezet sejtjeit pusztítják el. A másik megközelítés pedig, hogy immunmoduláns szerekkel aktiválják a T- és NK-sejteket, kiváltva egy igen effektív tumorellenes választ.
Cikksorozatunk második részében olyan kísérleti szerekkel foglalkozunk, melyek a sejtproliferáció különféle regulációs útvonalainak befolyásolása révén fejtik ki hatásukat.
Elsődleges thromboprofilaxis. Egy randomizált klinikai vizsgálat eredményeként Erkan és társai azt találták, hogy alacsony dózisú (81 mg) aspirin elsődleges thrombózis profilaxisként hosszútávon történő alkalmazása a placebóhoz képest nem eredményez javulást a klinikai kimenetel tekintetében olyan, klinikai tünetekkel nem rendelkező betegeknél, akiknek tartósan pozitív CL-ELISA és/vagy LA assay eredményeik vannak.
A cikkben 48 CML-es betegnél két vonalban sikertelenül alkalmazott tirozinkináz-inhibitorok (TKI) után harmadik vonalban alkalmazott nilotinib vagy dasatinib hatékonyságáról számolnak be.