Ahhoz, hogy a malignus lymphomák kezelésében alkalmazott terápiás modalitások hatékonysága összehasonlítható legyen, nagy szükség volt már egy egységes, nemzetközileg elfogadott kritériumrendszerre, mely a terápiára adott választ értékeli.
A haematopoieticus őssejt-transzplantáció számos, terápiarefrakter hematológiai és immunológiai kórkép kezelésében alkalmazható eredményesen.
A polycythaemia vera vagy primer polycythaemia egy ritka myeloproliferativ kórkép, mely általában mindhárom sejtvonalat (erythroid, myeloid és thrombocyta) vonalat érinti.
Bizonyos rosszindulatú vérképzőszervi betegségek és krónikus gyulladásos kórképek kezelését teheti hatékonyabbá az a hazai alapkutatás eredményeként kifejlesztett korszerű diagnosztikai eszköz, amely klinikai vizsgálatai a közelmúltban kezdődtek el.
A non-Hodgkin lymphoma, az immunrendszer sejtjeinek daganatos megbetegedése számos, patomorfológiai és klinikai szempontból is heterogén betegségcsoportot foglal magában.
Egy fázis-II klinikai vizsgálat adatai szerint az AstraZeneca ticagrelor hatóanyagot tartalmazó, Brilinta nevű kísérleti véralvadásgátlója sokkal gyorsabban kezdi el kifejteni hatását, mint az ebben az indikációban legáltalánosabban alkalmazott clopidogrel.
A poliszisztémás autoimmun kórképben szenvedő betegek egy kisebb hányada semmilyen konvencionális kezelésre nem reagál, és súlyos, életveszélyes szövődmények kifejlődésére kell számítani.
A myeloma multiplex a plasmasejtek malignus betegsége. Legfőbb jellemzői a szérumban és/vagy a vizeletben kimutatható monoklonális fehérje (M-protein), a lyticus csontdestrukció és a csontvelői elégtelenség.
A laparoszkópos splenectomia egyes hematológiai betegségek esetén kuratív, másoknál diagnosztikus jelentőséggel bír.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a non-Hodgkin lymphomák patogenezisében számos infektív tényező oki szerepe is felmerül.
Az időskori heveny myeloid leukaemia kezelése meglehetősen hálátlan feladat: a betegek rosszul reagálnak a kemoterápiára, társbetegségeik miatt igen nehezen tolerálják azt, és éppen ezért igen rosszak a túlélési eredmények.
A Blood ezen számában Claviez és társai egy olyan vizsgálatról számoltak be, amely során 1987 és 2005 között 91, tizennyolc évesnél fiatalabb, allogén csontvelőtranszplantáción átesett Hodgkin lymphomás beteg adatait elemezték.
A nemrégiben felfedezett Fc gamma receptor IIIa polimorfizmus in vitro körülmények között jelentősen befolyásolja a Rituximab hatásában kulcsszerepet játszó antitest dependens celluláris citotoxicitási reakció effektivitását. Az in vivo terápiás hatás megítélésében az eredmények még ellentmondóak.