A KEYNOTE-vizsgálatok közelmúltban napvilágot látott eredményei alaposan felforgatták a nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésével kapcsolatos szakmai protokollokat.
Az immunellenőrzőpont-gátlókkal az onkológiában nem pusztán egy újabb eszköz jelent meg. Míg a sebészet, a radioterápia és citosztatikus kezelés közös paradigmája a sejtek elpusztításán vagy eltávolításán alapul, az immunonkológia új módszerei a tumor mikrokörnyezetét változtatják meg.
A lezárult és a még futó, de időközi eredményekkel rendelkező vizsgálatok világosan megmutatták, hogy a pembrolizumab régen várt áttörést jelenthet a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésében.
A pembrolizumabbal nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) és más szolid tumorokban – különösen melanomában – szerzett első klinikai tapasztalatok rendkívül ígéretesek voltak.
Az immunonkológiai kezelés célpontja a citotoxikus T-limfocita-asszociált protein-4 (CTLA-4) mellett a programozott sejthalál-1 receptor (PD-1) és ligandja (PD-L1). A PD-1 egy olyan transzmembrán protein, amely a szervezet számos sejtjének felszínén megtalálható, így a tumort infiltráló limfociták (elsősorban CD4+ Treg-sejtek, amelyek jelentős része immunszabályozó), a B-sejtek, a természetes ölősejtek, a monocyták és a dendritikus sejtek felszínén.
Az első és egyetlen anti-PD-1 terápia, amely európai jóváhagyást kapott a metasztatikus, nem-kissejtes tüdőrák első vonalbeli kezelésében. (X)
A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelése évtizedeken át meglehetősen keveset haladt előre. A hetvenes évek közepére jellemző, alig 15%-os ötéves túlélés a 2010-es évekre éppen csak átlépte a 20%-os arányt1.
A daganatterápia hagyományos útjáról letérő immunterápia annyiban tér el a daganatsejteket közvetlenül gátló kezelési módoktól, hogy a saját immunrendszer erőforrásait mozgósítja.
A közismerten rossz prognózisú tüdőrákos esetek jelentős része a nem kissejtes tüdőrák. Az immunonkológia tudománya számos területén hozott jelentős áttörést a hagyományos onkológiai terápiás fegyvertárhoz képest, amely a nem kissejtes tüdőrák kezelésében is új perspektívát nyit. Cikksorozatunk az immunterápia legfontosabb eredményeit tekinti át a nem kissejtes tüdőrák szempontjából.
A KEYNOTE-006 vizsgálat során bebizonyosodott, hogy előrehaladott melanomás betegekben a pembrolizumab kezelés megnyújtotta azt az időtartamot, amíg a daganatban nem volt tapasztalható méretbeli vagy számbeli növekedés, mindemellett kevesebb súlyos toxikus mellékhatást okozott, mint az ipilimumab.
A melanomát már régóta használják az alapkutatásban a rák elleni immunvédekezés modellezésére. A melanoma tumor asszociált antigéneket írták le elsőként, majd a későbbiekben fedezték fel azt, hogy ezek más tumorsejteken is megtalálhatóak.
A melanoma malignum előfordulása a bőr daganatos megbetegedéseinek mindössze 5 százalékát teszi ki, a legtöbben mégis e festéksejtes bőrtumorban halnak meg.
Az immunterápiás gyógyszerek az utóbbi néhány évtizedben több daganattípusban is a kezelések alapvető részeivé váltak. Ilyen tumortípusok például a húgyhólyagdaganatok, az áttétes melanomák, a krónikus limfoid leukémiák, a nem-kissejtes tüdődaganatok, a vesedaganatok, valamint a Hodgkin- és a non-Hodgkin limfómák. Folyamatosan jelennek meg továbbá az újabb és újabb gyógyszerek, amelyek a jövőben remélhetőleg egyre sikeresebbé teszik majd a kezeléseket, esetenként a már eddig is alkalmazott daganatellenes kezelésekkel kombinálva.