Az akut légúti fertőzések akut szívinfarktust válthatnak ki. Egy vizsgálat célja az volt, hogy számszerűsítse a laboratóriumban igazolt influenzafertőzés és az akut szívinfarktus közötti összefüggést, különösen az ismert koszorúér-betegséggel rendelkező és nem rendelkező betegek esetében.
A pitvarfibrilláció (AF) növeli a stroke és az elhalálozás rizikóját. A K-vitamin-antagonista hatóanyagok (pl. warfarin) ugyan lehetőséget kínálnak a rizikócsökkentésre, azonban a kontroll terápiával való összehasonlításban emelik a hemorrhagiás események kockázatát. Emellett a K-vitamin-antagonisták alkalmazása nehézségekbe ütközhet gyógyszerekkel és ételekkel kialakuló interakcióik, valamint a rendszeres laboratóriumi monitorozás szükségessége miatt. A dabigatrán mint direkt orális antikoaguláns hatóanyag, a trombin inhibitora, alternatívát kínál a stroke megelőzésére AF-ban1.
A krónikus vesebetegség (CKD) gyakori a szívelégtelenségben (HF) szenvedő betegek körében, és magas morbiditással, illetve mortalitással jár. A HF kezelésében az elmúlt évek során figyelemre méltó előrelépés történt az irányadó orvosi terápiák bevezetésével, ideértve a következőket: (1) béta-blokkolók, (2) a vese-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlása (pl., angiotenzin-konvertáló enzim gátló [ACEi], aldoszteronreceptor-blokkoló [ARB] vagy angiotenzinreceptor-neprilizin-gátló [ARNI]); (3) mineralokortikoid-receptor-antagonisták (MRA) és (4) nátrium-glükóz-kotranszporter-2 gátlók (SGLT2i).
A krónikus gyulladás fokozott kardiovaszkuláris kockázatot jelent reumatoid artritiszben (RA). A biológiai betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (bDMARD) javítják a betegség aktivitását és a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelét. Egy vizsgálat értékelte, hogy a bDMARD-ok befolyásolják-e a betegségaktivitás és a gyulladásos markerek hatását a hosszú távú kardiovaszkuláris kockázatot illetően RA-ban.
A szívelégtelenség (HF) egy olyan szindróma, amelyet a szív szerkezeti vagy funkcionális rendellenességeiből eredő jelek és tünetek határoznak meg, melyeket a nátriuretikus peptidek emelkedett szintje, vagy a pangásra utaló bizonyítékok igazolnak.
Évtizedeken át a sóbevitel (nátrium) csökkentését javasolták szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. A neurohumorális aktiváció, illetve az azt követő folyadékvisszatartás kellő alapot szolgáltatott ehhez a régóta fennálló ajánláshoz.
Az ENGAGES-Canada vizsgálat keretében az elektroenkefalográfiával (EEG) irányított anesztéziában, illetve a szokásos ellátásban részesülő betegek esetében a szívműtét során hasonló arányban fordult elő posztoperatív delírium.
A SELECT kardiovaszkuláris kimenetelű vizsgálatban a semaglutid 20%-os csökkenést mutatott a súlyos nemkívánatos kardiovaszkuláris események tekintetében 17.604, cukorbetegség nélküli, már meglévő kardiovaszkuláris betegségben szenvedő, túlsúlyos vagy elhízott felnőttnél.
A tanulmány célja a bendopnoe (előrehajolás közben jelentkező légszomj, légzési nehézség, illetve szaporábbá váló légzés) gyakoriságának, klinikai jellemzőinek és prognosztikai értékének vizsgálata volt szívelégtelenség miatt kórházba került, idősebb betegek esetében.
Az, hogy a keringő nemi hormonok módosítják-e a halálozást és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázatát az idősödő férfiaknál, ellentmondásos. Közösségben élő férfiak prospektív kohorsz vizsgálatat összegezték, amelyekben a nemi szteroidokat tömegspektrometriával mérték, és legalább 5 éves követési idővel rendelkeztek.
Mivel az aszpirin pozitív ajánlása megváltozott a szívinfarktus és a stroke elsődleges megelőzésére, a klinikusoknak más módszerekre kell összpontosítaniuk, hogy segítsenek a betegeknek elkerülni a szív- és érrendszeri betegségeket.
Az antipszichotikumok használata demenciában szenvedő idős felnőtteknél a stroke, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a tüdőgyulladás, a törés, az akut vesekárosodás és egy sor más egészségügyi probléma jelentősen megnövekedett kockázatával hozható kapcsolatba azokkal összehasonlítva, akik nem használnak ilyen gyógyszereket, mutatta ki egy új kutatás.
Komplikációval járó terhesség, például koraszülés vagy preeklampszia esetén nagyobb a kardiometabolikus rendellenességek kockázata a későbbiekben, az érintettek hosszú távú halálozási kockázatáról azonban keveset tudunk. Az ilyen jellegű kockázatok jobb megértésére van szükség a veszélyeztetett nők korai azonosítása, valamint a prevenciós lépések megkönnyítése érdekében.