Szakma

A triplex fertőzések gyakoriságára vonatkozó információk összegyűjtése érdekében a PubMed, a CINAHL és a Google Scholar adatbázisokban történt felmérés nyelvre való tekintet nélkül. Olyan keresőkifejezéseket alkalmaztak, amelyek a humán immunhiány vírusra (HIV), a hepatitis B vírusra (HBV), a hepatitis C vírusra (HCV) és a terhességre vonatkoztak. A HIV, HBV és HCV triplex fertőzésben szenvedő terhes nőket olyan tanulmányokba vonták be, amelyek a triplex fertőzések gyakoriságát is vizsgálták. A meta-analízis elvégzéséhez a Review Manager 5.4.1-et alkalmaztuk. A kritikai értékelés és az elfogultsági eszköz kockázati adatait százalékos arányokban adták meg 95%-os konfidenciaintervallumokkal (95% CI), és a heterogenitás statisztikai mérőszámaként az I2-t használták.

A túlérzékenységi reakciók, allergiás panaszok és betegségek mögött jellemzően nagyon hasonló patofiziológiás folyamatok zajlanak le. Vannak viszont olyan ritka, kevésbé ismert allergiák, melyek extrém jellege miatt mégsem olyan egyszerű a megoldás, mint a korszerű antihisztamin kezelés, illetve az allergén lehetőség szerinti elkerülése. Vannak viszont, akiknél egy pár bőrcipő, a víz, sőt, akár egy érintés is allergiás reakciót válthat ki. Ráadásul ezek még nem is a legextrémebb esetek!

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre az immunszuppresszív terápia alkalmazásának biztonságosságáról az immunmediált betegségekben szenvedő, rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő egyéneknél, különösen az újabb biológiai és kismolekuláris kezelések esetében.

A tüdőembólia egy olyan potenciálisan életveszélyes állapot, amikor egy vérrög emboliája során elzárja a tüdő véráramlását. Hagyományosan a kezelési lehetőségek közé tartozik a véralvadásgátlóval történő kezelés és súlyos esetekben a sebészeti beavatkozás. Az orvostechnológia közelmúltbeli fejlődése azonban olyan új, minimálisan invazív eljárásokat vezetett be, mint az ultrahang-vezérelt katéteres trombolízis (USCDT) és a mechanikus trombektómia (MT).

Korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy a metformin összefüggésbe hozható a demencia előfordulásának csökkenésével, de az összefüggéseket a betegség súlyossága és a felírási trendek összezavarhatják. A metformin kezelés leállítása cukorbetegeknél jellemzően a veseműködési zavar miatt történik, de néha a metforminnal kapcsolatos kevésbé súlyos mellékhatások miatt.

A kézízületi gyulladás egy olyan rokkantságot okozó állapot, amelyre kevés hatékony terápia létezik. Egy vizsgálat célja a metotrexát hatékonyságának és biztonságosságának vizsgálata volt 6 hónapos időtartamban kézízületi gyulladásban szenvedő betegek körében.

A menopauza előtti idiopátiás csontritkulásban szenvedő nőknél a teriparatid és a denosumab egymást követő alkalmazása utáni biszfoszfonát kezeléssel a csont ásványi sűrűsége (BMD) a denosumab abbahagyását követő első évben megmaradt, egy 2. fázisú vizsgálat kicsi, nem randomizált kiterjesztésének eredményei szerint.

Az ízületi gyulladás minden korosztályt érint, beleértve a fiatalabb felnőtteket, serdülőket és gyermekeket is. A 18 év alatti gyermekek és serdülők körében azonban nem állnak rendelkezésre friss becslések az ízületi gyulladás gyakoriságáról.

A vizeletinkontinencia nem csak azért népegészségügyi probléma, mert számos betegség tünete lehet, nem csak azért, mert gyakori, és előfordulási gyakorisága az életkorral emelkedik, hanem azért is, mert tabu róla beszélni. Az erről mégis megnyilvánuló páciensek sokszor stigmatizálva érzik magukat, és azt tapasztalják, hogy problémájukat háziorvosuk sem veszi komolyan.

Számos gerincferdülés szűrési módszer, például a skoliométer és a Moiré-topográfia áll rendelkezésre a gerincferdülés kimutatására. Egy új tanulmányban a gerincferdülés újabb szűrési módszerét fejlesztették ki, ami egy 3D emberre illeszkedő alkalmazást és egy specifikus testruhát használ.

Friss tanulmányban hasonlították össze az SGLT2 és a DPP-4 terápiát, melyből kiderült, a kettő kombinációja igen eredményes több szempontból is.

Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) engedélyezte a mirikizumab-mrkz alkalmazását a mérsékelten vagy súlyosan aktív fekélyes vastagbélgyulladás (UC) kezelésére felnőtteknél.

Az aranyérbetegséget az emberiség régóta ismeri, az első orvostörténeti leírás Kr. u. 37-ből származik. Aulo Cornelio Celso római orvos-enciklopédista De Medicina című értekezésének hetedik könyvében foglalkozik a proktológiai betegségekkel, egyebek között az aranyérrel¹. Nem tudjuk, hogy akkoriban milyen volt az előfordulási gyakorisága, de ma az aranyér-betegség a végbél leggyakoribb kóros elváltozása. Előfordulása a felnőtt lakosság körében meghaladhatja a 30%-ot, de az 50 éven felülieknél az érintettség az 50%-ot is elérheti².