A vállelakadással foglalkozó cikksorozatunk jelen részében a már tárgyalt nagy magzati méreteken túli egyéb kockázati tényezőket vesszük számba, amelyek esetleg segíthetnek ezen súlyos komplikáció előrejelzésében és elkerülésében.
A vállelakadással kapcsolatos magzati sérülések miatt indított perek során gyakori kérdés: miért nem ismerték fel előre a fenyegető komplikációt, és miért nem végeztek inkább császármetszést. Amint következő két cikkünkből kiderül, sajnos a mai napig nincs megfelelő módszer a vállelakadás szülés előtti vagy alatti biztos előrejelzésére.
Ha spontán hüvelyi szülés során a magzati koponya megszületését követően a váll és törzs megszületése elmarad, vállelakadásról beszélünk. Az előre csak alig megjósolható, a magzatra nézve potenciálisan fatális szövődmény előrejelzésének, kezelésének legújabb aspektusai mindenképpen figyelmet érdemelnek az otthonszülésről szóló vita és a szülészek elleni perek korszakában.
Az urológia traktus fertőzéses gyulladásai gyakoriak terhesség alatt. A legtöbb nőnek a terhessége előtt kerül baktérium a vizeletelvezető rendszerébe. Terhesség alatt a tünetmentes bakteriuriás nők kb. 20-40%-ban alakul ki pyelonephritis.
A mindennapi szülészeti tevékenység központi kérdése a magzat intrauterin (ante- és intrapartum) állapotának követése. A széles körben elterjedt vizsgálati módszerek mellett egyre ismertebb és elfogadottabb a magzati EKG változásainak szülés alatti monitorizálása.
A terhességi dermatosisokat bemutató cikksorozatunkat lezáró írásunkban két ritka, de potenciálisan az anya vagy a magzat életét veszélyeztető kórképpel foglalkozunk. További közös jellemzőjük, hogy bár nevük utal rá, a herpesvírushoz semmi közük nincs.
A terhesség alatt felismert bőrbetegségek közül a PUPPP (pruritic urticarial papules and plaques of pregnancy, orvosi magyarra “pruritust okozó terhességi urticariform plakkok és papulák”-ként fordítható) a leggyakoribb. Korrekt diagnózist mégis elég ritkán állítanak fel.
A terhesség alatt jelentkezhet néhány olyan speciális bőrbetegség, melyekkel nem terhes állapotban sosem találkozhatunk. Nagy statisztikák szerint ezek előfordulása jóval gyakoribb, mint amilyen a felismerési arányuk.
A magzati fájdalomérzettel kapcsolatos bárminemű eszmefuttatásnak praktikus haszna csak akkor lehet, ha ennek a fájdalomnak a csillapítására a gyakorlatban kínálkozik valamilyen módszer. Cikksorozatunkat lezáró írásunkban a szóba jövő lehetőségeket foglaljuk össze.
Az American Society for Reproductive Medicine (ASRM) orlandói találkozóján elhangzott prezentáció szerint bizonyos faktorok összefüggésbe hozhatók a menopauza korai megjelenésének emelkedett rizikójával. Ezek közé tartoznak a krónikus gyulladásos megbetegedések, valamint a mellrákot okozó gén valamelyikének hordozói státusza.
A human papilloma vírus (HPV) genitalis szemölcsöt, méhnyakrák-megelőző hámelveltozást és végső soron méhnyakrákot okozhat – ezt ma már a laikusok is tudják. A szakembereknek is meglepőek lehetnek azonban azok a kutatási eredmények, amelyek a HPV fertőzés és a koronária betegség összefüggését vetik fel.
A magzati fájdalommal foglalkozó cikksorozat negyedik részében azokat a helyzeteket vesszük sorra, amikor egyáltalán felmerül annak a lehetősége, hogy a magzat fájdalmat élhet át.
Cikksorozatunk következő részében arra keressük a választ, milyen hosszú távú, káros testi- és lelki hatások mutathatók ki akár évekkel a magzatot méhen belül ért fájdalom- és stresszingert követően.