Az orvos, egészségügyi dolgozó felelősségének vizsgálatára irányuló büntető, közigazgatási, munkaügyi és polgári peres eljárásokban huzamos ideje fennálló problémaként jelentkezik a fél által beszerzett szakértői vélemény jogi minősítése és annak mikénti felhasználása, elismerése.
Az igazságügyi szakértők szakmai kompetenciájára, eljárási jogosultságára, véleményalkotási körére vonatkozó kérdések az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kaptak. Gyakorta egymástól lényegesen eltérő véleményeket olvashatunk arra nézve, hogy egy adott szakkérdés mely igazságügyi szakértői szakterület körébe sorolható.
Az orvosi műhiba konvencionális, általános elnevezés, a törvényben ilyen megfogalmazással nem szerepel.
Az orvos akkor vonható felelősségre a foglalkozásának gyakorlásával összefüggésben előidézett hátrányos következményekért, ha foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból (vagy szándékosan) közvetlen veszélynek teszi ki, testi sértést vagy annál súlyosabb károsodást okoz.
Az orvos-beteg kapcsolat egy sajátságos, semmihez nem hasonlítható viszony, mely döntően a kölcsönös bizalmon, tiszteleten alapul. Az orvosnak a gyógyítás során biztonságot kell nyújtania a beteg számára, magas szintű, és hatékony gyógyító munka nem létezik a beteg orvosba vetett bizalma nélkül.
Már a hippokratészi eskü is csak az orvosok kötelezettség vállalásairól szólt. Sokszor érzik úgy az orvosok, hogy őket csakis a kötelezettségek terhei nyomják, nincsen szabad választásuk, mindig minden helyzetben a gyógyítás kötelességének kell alávetniük magukat.
Az egészségügyi szolgáltatók elleni kártérítési perekben a kórházakkal szemben fellépő betegek, hozzátartozók leggyakoribb kereseti kérelme az egyre növekvő összegű – bár a nyugat-európai vagy amerikai mértékhez nem hasonlítható – nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezés.
A hazai jogirodalomban számtalan tanulmány foglalkozott az egészségügyi szolgáltatókkal szemben indult kártérítési perek sajátosságaival.
Az Alapjogi Charta felsorolja azokat az alapvető jogokat, amelyeket az Európai Uniónak és a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtása során tiszteletben kell tartaniuk.
Az államilag szervezett társadalomban az embert megillető jogok biztosítása évezredek óta a filozófiai és a közjogi gondolkodás egyik központi kérdése.
A táppénzre való jogosultsághoz az orvos által igazolt keresőképtelenségen túl szükség van keresőképtelenné válás idején fennálló biztosítási jogviszonyra, ami munkaviszony létesítésével jön létre.
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2013. évi LXXXIV. törvény (Jogállási törvény) rendelkezései alapján az egészségügyi dolgozó által ügyeleti munkavégzésre három módon, a rendes munkaidő terhére, valamint a munkáltató által egyoldalúan elrendelt, évenként legfeljebb 416 óra tartamban és önként vállalt többletmunka keretében kerülhet sor.
A jelenlegi magyar szabályozás szerint tilos valakit tevékenyen a halálba segíteni (aktív eutanázia). Ez vagy emberölésnek, vagy öngyilkosságban való közreműködésnek minősül, akár tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.