A köznyelvben gyakran használt eutanázia szó leggyakoribb fordítása kegyes halál. Azt értjük alatta, hogy a gyógyíthatatlan beteget a szenvedéseitől való megkímélés érdekében, kérésére halálba segítik.
A pszichiátriai betegeket ugyan azok a betegjogok illetik meg, mint más betegeket. Az állapotukból adódóan azonban sokkal nehezebben tudják jogaikat érvényesíteni. Ezért is emeli ki külön az egészségügyi törvény is, hogy A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben kell részesíteni.
Az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy – azaz a beteg1 - számára az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) részletes jogokat és kötelezettségek állapít meg. Ebbe a körbe tartozik a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú beteg egészségügyi ellátásával kapcsolatos döntések meghozatala is, melyek közül jelen cikk szerzője az egészségügyi ellátásba történő beleegyezés jogára fókuszál.
Egy 14 éves kislány édesapja segítségével szökött meg a vakbélműtét elől. Ebben az esetben kiskorú, jogilag korlátozottan cselekvőképes gyermekről, van szó, aki önállóan nem dönthet ebben a kérdésben. Nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Ebben az esetben az édesapja támogatta a gyermeket döntésében és segített neki távozni a korházból.
A média hajlamos csupán a betegek jogaira koncentrálni, amikor az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jogosultságokról van szó. Mi a helyzet az orvosokkal? Minden esetben kötelesek ellátni egy beteget vagy van- e jogosultságuk megtagadni az ellátást bizonyos esetekben?
Magyarországon gyakran társasági beszélgetések témája is, de az orvosi várótermekben szinte mindennapos beszédtéma, hogy kit milyen sérelem ért, ha orvoshoz ment, ha egészségügyi ellátásra szorult. Szinte mindenkinek van története, (néha rémtörténete) arra, hogy nem az elvárásainak megfelelően történtek vele a dolgok a háziorvosnál, a szakrendelésen vagy a kórházban, klinikán. 2000. óta ezeket a vélt vagy valós sérelmeket az érintettek a betegjogi képviselőknek is elmondhatják és ezt évről évre egyre többen meg is teszik.
Az egészségügyi etika (orvosetika) alapelvének meghatározó részét képezi a titoktartás kötelezettsége.
Kiindulásként megállapítható, hogy a hatályos Eütv. szerint néhány esetcsoportban jelenleg is fennáll az állam kártalanítási felelőssége.
A szakirodalom ma már egyetért abban, hogy az orvosi jogviszony polgári jogi jogviszony, s a bírói gyakorlat is egyértelműen a polgári jogi perkategóriában tárgyalja a jogvitákat. A magyar jogban korábban nem volt ez egyértelmű, az előző Egészségügyről szóló törvény (1972. évi II. tv.) alapján. Ennek következtében a beteget ügyfélnek tekintették, aki alárendelt helyzetben van az orvossal szemben. A nézet tarthatatlanságára a polgári jogászok az elmúlt évtizedekben felhívták a figyelmet.
A szeminárium hasznos lehet mindazon egészségügyben dolgozó szakembernek, akik erősíteni szeretnék üzleti stratégiájukat, növelni szeretnék betegforgalmukat, maximalizálnák bevételeiket. Kattintson a részletekért!
A HIV-fertőzés és AIDS problémáját általában orvosi és társadalmi szempontból közelítjük meg, holott a kérdésnek számos jogi vonatkozása van, mely az alapjogoktól az ultima ratióként alkalmazható büntetőjogig terjed.
Az 1918-19-es spanyolnátha a föld teljes lakosságának 20-40 százalékát megfertőzte, az áldozatok pontos számára csak becslések vannak, de a konzervatív számítások szerint is sokkal több emberéletet követelt (20-50 millió, esetleg 100 millió), mint az első világháború. Az emberiség attól retteg, mi történik akkor, ha egy magas letalitású vírus kereszteződik, egy könnyen terjedő típussal. Valóban egy parányi vírus fogja az emberiség vesztét okozni? Mi a helyzet az emberi jogokkal szükséghelyzet idején?
Napjainkra az egészségügyi ellátás szolgáltató jellege előtérbe került, a korábban tekintélyelvű orvos-beteg viszony egyenrangú partneri viszonnyá változott, melynek következtében a szolgáltatás minősége is gyakrabban kérdőjeleződik meg, csökken a toleranciaszint a nem megfelelő vagy nem megfelelőnek ítélt szolgáltatások tekintetében, nő az ellátás igénybevételével kapcsolatos konfliktusok száma.