2011 augusztus 30 — Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (AAP) által kidolgozott klinikai gyakorlati irányelveket és a technikai beszámolót, amit online august 29-én publikáltak, a Pediatrics szeptemberi számában fogják megjelentetni, és a lázas kisded és fiatal gyermekek húgyúti infekcióinak (UTI) diagnózisához és kezeléséhez nyújt irányvonalat.
A rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján a radiofrekvenciás kezelésen (RFA) áteső betegek nagyobb arányának bizonytalan a tumor szövettani szerkezete (40%) míg a cryoablációs kezelésen átesők esetén az a szám 25%. Az RFA-hoz képes a cryoablációt általában laparoszkópos úton végzik.
Bevezetése óta a laparoszkópos nephrectomia elterjedt és széles körűen alkalmazott eljárássá vált a vesetumor sebészetében. Mind a retroperitonealis, mind pedig a transperitonealis nephrectomiáknak a nyílt műtétek során megalapozott alapelveket kell követniük.
A nephronkímélő sebészi technikának minimálisan nagyobb a szövődmény aránya, mint a radikális nephrectomiának. Onkológiai szempontból a nephronkímélő sebészeti technika biztonságos eljárás.
Az alacsony stádiumú vesesejtes rákbetegeknél, ha lehetséges, nephronkímélő sebészeti technikát kell alkalmazni. A radikális nephrectomia már nem a gold standard megoldás ilyen esetekben.
Az urológiai betegségek szűrésére számos lehetőség kínálkozik. A szűrésekkel kapcsolatban a legfontosabb kritériumok, hogy megfelelően érzékeny legyen a szűrési módszer az adott betegségre, könnyen elérhető és olcsó legyen.
A prosztatarák mortalitása számos országban csökkent az utóbbi években (Egyesült Államok, Ausztria, Egyesült Királyság, Franciaország), míg más fejlett országokban növekedett az 5 éves túlélés (Svédország).
A vesedaganatok 10-15%-áért egyéb daganatok a felelősek, melyek között nem túl gyakori, sporadikus és familiáris, újabban leírt és még részletesen nem is osztályozott daganatok a felelősek.
A prognosztikai tényezők magukba foglalják a Fuhrman grádust, a vesesejtes rák altípusát, sarcomatoid jellemzőket, microvascularis inváziót, tumor elhalást (necrosis) és a gyűjtőcsatornák invázióját.
A veserák szövettani diagnózisa a vesedaganat eltávolítása vagy biopsziája után lehetséges. A sejtmagok grádusát a Furhman beosztás alapján adják meg, mely a legelterjedtebb gradálási módszer. A Furhman grádus független prognosztikai faktora a világossejtes veseráknak (RCC).
Manapság a vesedaganatok 50%-át úgy veszik észre, hogy egyéb nem-specifikus tünetek miatt végeznek vizsgálatokat.
A legtöbb vesedaganat tünetmentes és nem is tapintható kezdeti stádiumban. Előrehaladott stádiumban a daganat tapintható, nyomási és egyéb tüneteket okoz és akár látható duzzanatot is.