A prosztatarák várható kimenetelét, prognózisát számos tényező befolyásolja, ezért napjainkban a kockázatbecslésre a nemzetközi gyakorlatban elterjedt az úgynevezett kockázatbecslő tábláztok, nomogramok használata. Több változatuk ismert, sok közülük az interneten is elérhető. A két legismertebb a Partin táblázatok és a Kattan nomogram.
A T stádium - a daganat kiterjedése, nagysága, környezethez való viszonya – fontos szerepe érthető a kockázatbecslésben, hiszen a prosztatára lokalizált (1-2 stádiumú) daganatok jó prognózisúak, potenciális kuratív kezelést (prosztatektómia, sugárterápia) tesznek lehetővé. A 3-4 stádiumú, prosztata tokot áttörő tumorok esetében azonban erre általában nincs lehetőség.
A prosztatarák a szervezet más rosszindulatú daganatainál megszokottakhoz képest számos különleges tulajdonsággal bír. Ilyen a betegség viselkedése is. Bár a prosztata carcinoma rosszindulatú betegség, viselkedése, kimenetele mégis igen változatos, szinte megjósolhatatlan.
A daganatos megbetegedések stádiuma alatt a betegség kiterjedtségét, előrehaladottságát, súlyosságát értjük. A prosztatarák stádiumbeosztására a TNM rendszert használjuk. A T stádium a tumor kiterjedtségét, nagyságát, környezetéhez való viszonyát jelöli; az N stádium a nyirokcsimó áttétek meglétét, hiányát; az M stádium a metasztázisok jelenlétét, vagy hiányát jelöli.
Az inkontinencia magasabb arányban fordul elő kettes típusú diabeteszben és túlsúlyban szenvedő nők esetében, és egy tanulmány szerint a diabetes egyéb szövődményeihez képest a gyakorisága nagyobb.
A daganat differenciáltsági fokának meghatározására a Donald Gleason után elnevezett Gleason-féle rendszert használjuk.
A prosztatarák diagnosztikája részeként elvégzett prosztata tűbiopszia során vett szövetminták feldolgozása és értékelése patológus feladata. A biopsziás szövethengereket formalinban fixálják, beágyazzák, majd hematoxilin-eozinnal festett metszeteket készítenek belőlük. Szükség esetén immunhisztokémiai vizsgálatok (prosztata specifikus antigén, nagy molekulasúlyú cytokeratin, chromogranin A) is történnek.
Ha nem igazolódik prosztatarák a prosztata biopszia szövettani vizsgálata során, az nem feltétlenül jelent daganat mentességet. Az álnegatív eredmények aránya elérheti a 20-40%-ot is.
A transzrektális prosztata biopszia viszonylag veszélytelen, ám kétségtelenül invazív beavatkozás. A beavatkozás során a prosztata punkcióját végezzük, a vérzésveszély miatt a beavatkozás előtt az orális antikoagulánsok felfüggesztése szükséges. A trombocita aggregáció gátló gyógyszerek (aspirin, clopidogrel) kihagyása is javasolt biopszia előtt.
A prosztatarák diagnózis kimondásának elengedhetetlen feltétele a kórszövettani vizsgálattal történő kimutatás. Ennek birtokban kezdhetünk csak bele a kezelésbe. A szövettani eredmény segíti a választandó kezelés eldöntését, valamint a betegség várható kimenetelének megítélését.
Hamarosan az Alexandra könyvkiadó teljes könyv-kínálata várja a DRportal webshopjában. Így oldalunkon szerzett pontjait immár nemcsak az eddigi borkülönlegességek valamelyikére válthatja be, hanem könyvek széles skálájából válogathat.
A prosztatarák diagnosztikája időrendileg két lényegesen eltérő szakaszra osztható. Az első szakaszban a fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások során felmerülő prosztatarákot kórszövettani vizsgálattal igazoljuk. A második szakaszban pedig a betegség súlyosságát, kiterjedését határozzuk meg, azaz stádium meghatározást (staging) végzünk.
A prosztata betegségeiben, így a prosztatarák diagnosztikájában is nagy segítség az ultrahang vizsgálat. A dülmirigy elhelyezkedéséből következően a vizsgálatot két irányból is elvégezhetjük. Egyrészt hasfalon keresztül, másrészt transzrektálisan.