bőrgyógyászat

A psoriasis pustulosa generalizált formáinak klinikai képére a psoriaticus plakkokon vagy erythemás, erythrodermás alapon kifejlődő pustulák tömege jellemző (generalizált, von Zumbusch-típus).

Az első részben egy 267 éves múmián talált haemangioma cavernosum esetéről, a második részben a nemi szervek állapotáról, a harmadik részében a múmiák kezén és lábán megmaradt lécrajzolatokról, a negyedik részben a múmiákon megőrződött ajakpír antropo-dermatológiai vizsgálatáról, az ötödik részben a múmiák haj és szőrszálainak vizsgálatairól számoltunk be.

Orvos és páciens közös célja a gyógyulás, szándékaik egyezése teremt alapot a kommunikációra és együttműködésre. Mégsem könnyű az üzenetek pontos célba juttatása egy olyan helyzetben, amelyben a nézőpontok, az információ szubjektív feldolgozása és nyelvi megfogalmazása annyira különböző, mint az absztrakt, szakmai szemlélettel rendelkező orvos, és – az érzelmei, testi érzékletei, és laikus elképzelései között sodródó – páciens interakciójában.

A lanolin az egyik legismertebb kozmetikai és dermatológiai alapanyag, ugyanakkor meglepően sok téves információ kering róla az Interneten, melyek időnként a szakirodalomban és hivatalos direktívákban is megjelennek.

A lokálisan alkalmazott niacinamid igen széleskörű bőrgyógyászati hatásokkal bír. Legjelentősebb a bőr öregedését gátló hatása, az acne ellenes és a bőr pigmentációjára kifejtett kedvező hatása.

A cysta csomó jellegének és tömöttségének szövettani alapját a cysta vékony epidermisfala és az üregében felhamozódott kemény szaru okozza. Ugyancsak a szaru okozza fehéressárgás színét. A cystából a felszínre ürülő massza a koncentrikus szarurétegeknek felel meg.

A kéz–láb–száj betegség egy rendkívül fertőző vírusos megbetegedés. A leggyakoribb, ún. klasszikus forma enyhe lefolyású, okozója a Coxsackievirus A16.

A körömgombásodás napjaink civilizációs betegsége. Noha nem életet veszélyeztető, ennek ellenére az onychomycosis népbetegség, mely az USA-ban mintegy 10%-os prevalenciával, az európai országokban 3-22%-os prevalenciával tényleges közegészségügyi probléma, ráadásul társbetegségekkel együtt még fokozottabb jelentőségű. Negatívan befolyásolja a páciens életminőségét, emellett lelkileg is komoly hatással van rá.

Cikksorozatunkban az első részben egy 267 éves múmián talált haemangioma cavernosum esetéről, a második részben a nemi szervek állapotáról, a harmadik részében a múmiák kezén és lábán megmaradt lécrajzolatokról, a negyedik részben a múmiákon megőrződött ajakpír antropodermatológiai vizsgálatáról számoltunk be.

Az emberi fejbőrön 100-150 ezer szőrtüsző van. Minden folliculus 20-30 hajszálat növeszt az élet folyamán. A szőrtüsző a 9. embrionális héten az irhába nyomuló hámcsapból fejlődik ki a holocrin mirigyekkel és a musculus arector pilorummal együtt.

Az első leírt allergiás kórkép a darázsméreg allergiáról szól. Feltehetően az ókori egyiptomiak (i.e. 3000 körül) ugyanúgy meglepődtek, amikor Menes fáraó halálának okát allergiának véleményezték, mint korunk embere, amikor például a férfiak saját ondójukkal szembeni allergiájáról vagy víz okozta csalánkiütésekről beszélünk.

Az emberi testen endocrinológiai és alaktani szempontból is háromféle szőrzettípus fordul elő. A hajszálak a formájuk alapján három csoportra oszthatóak, emellett a haj színét poligénesen kialakító pigmenteknek szintén három típusa ismeretes.

Súlyos gyulladás, magas láz, abscessus-képződés, következményes torzító hegek vagy az arcot véglegesen deformáló duzzanat lehetnek a következményei a szintén az ajak saját betegségei közé tartozó glanduláris vagy granulomatosus cheilitiseknek.