diabetológia

Kutatók felfedezték az autoimmunitás magasabb kockázatával járó génműködést.

Tavaly jelentős előrelépések történtek a diabetes kezelésében. Bár a diabetes, különösen a 2-es típusú diabetes több mint 29 millió embert, vagyis a CDC adatai szerint a lakosság több mint 9%-át érintve továbbra is járványos méreteket ölt az USA-ban, az újabb diagnózisok száma lassan apadni kezd. Dr. Joshua D. Miller, a New York-i Stony Brook Egyetem endokrinológus adjunktusa szerint az enyhe csökkenés az obezitas lassuló arányát tükrözheti, és talán azt bizonyítja, hogy a prevenció érdekében tett rengeteg erőfeszítés sikeresnek bizonyul.

Egy új kutatás szerint a pajzsmirigy alacsony és normál-alacsony működése a 2-es típusú diabetes kockázatához köthető. A nagy esetszámú, holland, populáció-bázisú, kohorsz vizsgálat eredményeit Dr. Layal Chaker, a rotterdami Erasmus Medical Center kutatója ismertette az Endokrin Társasság (Endocrine Society, ENDO) idei éves értekezletén, amely a tanulmányt „Kiemelkedő Absztrakt-Díjjal” jutalmazta.

Az Európai Diabetes Kutató Társaság (European Association for the Study of Diabetes, EASD) Diabetologia című szakmai folyóiratában megjelent új tanulmány szerint a cukorbetegeknek nem csak a várható élettartam, hanem a munkaképes évek számának csökkenésével is számolniuk kell.

A heti egyszeri adagolású GLP-1 agonisták a vércukorszint mellett a testsúly csökkenését is képesek elősegíteni, ráadásul anélkül, hogy megnőne a hipoglikémia kockázata – írja az Annals of Internal Medicine című folyóiratban megjelent szisztematikus áttekintés, amely 34 korábbi tanulmány eredményeit elemezte.

A Diabetes Care című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a nagyon alacsony kalóriájú étrenddel és az ezt követő testsúlymegőrző programmal visszafordítható a cukorbetegség, ha a hasnyálmirigy sejtjei még nem károsodtak túlságosan.

Az alvászavar gyakori jelenség az átlagpopulációban, egy 2013-as felmérés szerint a megkérdezettek 21%-a 6 óránál kevesebbet alszik hétköznapokon. Epidemiológiai vizsgálatok alapján az elégtelen alvás 2-es típusú cukorbetegségre, elhízásra és kardiovaszkuláris betegségekre hajlamosít.

A közelmúltban számos megfigyeléses vizsgálat és ezekből készített meta-analízis felvetette, hogy a dyslipidaemia kezelésében széles körben használt koleszterincsökkentő gyógyszerek, a sztatinok cukorbetegséget okozhatnak.

Egy kis esetszámú funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) vizsgálat során az exenatide glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) receptor agonista injekció (Bydureon, AstraZeneca) beadásának hatására a csokoládéstej látványára a betegeknél tompult, a csokoládéstej elfogyasztását követően pedig erősödött az agyi jutalmazó rendszer reakciója.

A cukorbetegséget számos daganat kialakulásával hozták kapcsolatba. Máig nem tisztázott, hogy a cukorbetegség önmagában, vagy az elhízás, a hyperinsulinaemia, hyperglycaemia együttesen felelős a fokozott daganatos kockázatért. A cukorbetegséghez társult daganatos kockázat módosítható: a cukorbetegség kezelésével vagy az elhízás mérséklésével a kockázat egyaránt csökken.

A betegség 3 és fél évezredes története során a cukorbetegség diagnózisa a 19. század közepéig, a vércukorvizsgálat elterjedéséig, a vizelet vizsgálatán alapult. A WHO 1965-ben vezette be az orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT), a HbA1c széles körű alkalmazását a cukorbetegség diagnosztikájára pedig 1976-ban javasolták.

A hyperglykaemia okozta folyadékterek közötti áramlások, az ozmotikus diurézis következtében kialakult folyadékhiány, valamint az alkalmazott kezelés miatt hypontraemia gyakran fordul elő cukorbetegségben.

Az elmúlt évtizedben bevezetett új támadáspontú antidiabetikumok forradalmasították a cukorbetegség kezelését. A glukagonszerű peptid 1 (glucagon-like peptide 1, GLP-1) nevű hormont étkezés hatására a bél epitélium L sejtjei termelik. Egészségesekben a GLP-1 fokozza az inzulin, és csökkenti a glukagon szekrécióját, emellett lassítja a gyomorürülést (Harris 2015). Cukorbetegségben a GLP-1 szintje lecsökken. Exogén GLP-1 adásával fokozódik az inzulin szekréció és csökken a vércukorszint (Nauck 1993), ez a hatás gyorsan lecseng, mivel egy dipeptidil peptidáz IV (DPP-IV) nevű enzim lebontja a GLP-1-et (Holst 2006).