hematológia

A myeloma multiplex a plasmasejtek malignus betegsége. Legfőbb jellemzői a szérumban és/vagy a vizeletben kimutatható monoklonális fehérje (M-protein), a lyticus csontdestrukció és a csontvelői elégtelenség.

A laparoszkópos splenectomia egyes hematológiai betegségek esetén kuratív, másoknál diagnosztikus jelentőséggel bír.

Mint arról már korábban beszámoltunk, a non-Hodgkin lymphomák patogenezisében számos infektív tényező oki szerepe is felmerül.

Az időskori heveny myeloid leukaemia kezelése meglehetősen hálátlan feladat: a betegek rosszul reagálnak a kemoterápiára, társbetegségeik miatt igen nehezen tolerálják azt, és éppen ezért igen rosszak a túlélési eredmények.

A Blood ezen számában Claviez és társai egy olyan vizsgálatról számoltak be, amely során 1987 és 2005 között 91, tizennyolc évesnél fiatalabb, allogén csontvelőtranszplantáción átesett Hodgkin lymphomás beteg adatait elemezték.

A nemrégiben felfedezett Fc gamma receptor IIIa polimorfizmus in vitro körülmények között jelentősen befolyásolja a Rituximab hatásában kulcsszerepet játszó antitest dependens celluláris citotoxicitási reakció effektivitását. Az in vivo terápiás hatás megítélésében az eredmények még ellentmondóak.

Az időskori daganatos megbetegedések a társadalom elöregedésével párhuzamosan napjainkban egyre nagyobb kihívást jelentenek az orvostudomány számára is.

A nevezett kórkép a hematológia és a reumatológia határterületén helyet foglaló megbetegedés.

A Blood ezen számában Ramirez és munkatársai bemutatnak egy új, kisméretű molekulát, amely gátolja a VCAM-1/VLA-4 szignálútvonalat.

Az autoimmun és a lymphoproliferatív kórképek etiopatogenezisében és klinikumában a meglevő különbségek mellett számos hasonlóság is megfigyelhető.

A paroxysmalis nocturnalis hemoglobinuria (PNH, Machiafava-Micheli szindróma) egy ritka, rohamokban jelentkező hemolízissel és éjszakai hemoglobinuriával, valamint thrombosisokkal és csontvelő-elégtelenséggel jellemezhető kórkép. Kezelése nem megoldott, teljes gyógyulást csak az igen kockázatos allogén őssejt-transzplantáció eredményezhet.

Már korábban is leírták az IL-3 potenciális osteoblast gátló hatását MM betegek körében. Az IL-3 mind a bazális, mind a BMP-2-stimulált osteoblast képződést dózisfüggően gátolja rágcsáló és humán sejtvonalaknál egyaránt, de anélkül, hogy hatása lenne magára a sejtnövekedésre.

A Wnt szignálútvonal fontos szerepet játszik az osteoblast képződésben vagy a β-nuclein függő kanonikus útvonal, vagy a nem-kanonikus útvonal közvetítésével.