immunonkológia

Az immunterápiás gyógyszerek az utóbbi néhány évtizedben több daganattípusban is a kezelések alapvető részeivé váltak. Ilyen tumortípusok például a húgyhólyagdaganatok, az áttétes melanomák, a krónikus limfoid leukémiák, a nem-kissejtes tüdődaganatok, a vesedaganatok, valamint a Hodgkin- és a non-Hodgkin limfómák. Folyamatosan jelennek meg továbbá az újabb és újabb gyógyszerek, amelyek a jövőben remélhetőleg egyre sikeresebbé teszik majd a kezeléseket, esetenként a már eddig is alkalmazott daganatellenes kezelésekkel kombinálva.

Az immunonkológia története a múlt század elejéig nyúlik vissza, amikor Paul Erlich megalkotta a “varázslövedék” elméletét, mely szerint antitestekkel meg lehet “célozni” egy betegséget. A monoklonális antitestek 1975-ös terápiás bevezetése meg is teremtette a lehetőséget az immunterápiára, melyet az 1980-as években Rosenberg és munkatársai vezettek be.

Az onkológiai terápia területén az utóbbi években forradalmi változásokat élhettünk meg. A korábban alkalmazott kemoterápiás szerek mellett megjelentek az immunonkológiai terápiák, amelyek újabb eszközt jelentenek az előrehaladott tumorokban szenvedő betegek kezelésében.

A 3 hetente 2 mg/ttkg dózisban alkalmazott KEYTRUDA hatékony kezelési lehetőséget jelent az előrehaladott (nem reszekábilis vagy metasztatikus) melanomában szenvedő, terápiára alkalmas betegek számára. ¹