klinikai onkológia

Az emlőrákos betegek sugárkezelése után kialakuló azonos oldali felső végtagi nyirokpangás (limfödéma) néha unduláló, de irreverzibilis mellékhatásként jelentkezik, és a betegek életminőségét rontja. A szerzők vizsgálatának célja azoknak a sugárkezeléssel összefüggő kockázati tényezőknek a feltárása volt, melyek a nyirokpangáshoz vezetnek.

A szerzők „kis konszenzus” igényével vizsgálták az MR (mágneses rezonancia) vizsgálat (vagy Magnetic Resonance Imaging, s ekkor rövidítése MRI; a lényegen nem változtat, csak egy kis egyértelműsítés kedvéért jegyzem meg) értékét az emlőrák műtét előtti kivizsgálásában.

Férfiakban a prosztatarák a leggyakoribb nem-bőreredetű daganat, mely világszerte a hatodik, az Amerikai Egyesült Államokban a második helyen áll a tumoros halálozás sorrendjében.

Maximilian de Stoll, bécsi sebész ismertette elsőként 1772-ben az epehólyag rákját. Több mint két évszázaddal később a kezelés ugyanolyan nehéz és az előrehaladott betegségben a prognózis ugyanolyan rossz, mint az ő korában volt.

A Nature Communications kanadai kutatók által kifejlesztett matematikai modellről számol be, mely előre jelzi, hogy a különböző kezelések és genetikai módosítások hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy az onkolotikus vírusok legyőzzék a rákos sejtek virális infekcióval szembeni természetes védelmét.

A (oki és tüneti) daganatellenes kezelés fejlődése, a mind hosszabb terápiás időtartamok, a csontvelő-átültetés lehetőségével járó beavatkozások egyre inkább igénybe veszik (Ref.: végül biztonságos punkcióra, kezelésre lehetetlenné teszik, egészségkárosodás, emiatt kárigény veszélyével járóvá teszik) a perifériás vénák sorozatos szúrását, s így a tartós véna-biztosítás a betegek életminőségének fontos eszközévé vált.

Bár ritka, a hypertrophiás osteoarthropathia (HPOA) furcsa, ezért igen emlékezetes szindróma, mely a tüdőrák kísérője lehet.

Az mTOR („emlős rapamicin-célpont” – mammalian target of rapamycin) kulcsfontosságú szerin-treonin-kináz, amelynek aktivitása számos humán daganat esetén közismerten fokozott.

Az ösztrogén-recetor (ER) pozitív emlőtumor kiújulásának kockázatát jelző három különböző módszer összehasonlításakor a kutatók megállapították, hogy kizárólag az emlőtumor index (BCI- hét tumor-specifikus gén expresszióján alapuló biomarker) azonosítja pontosan azokat a betegeket, akiknél a tamoxifen vagy anastrozole (egy aromatáz inhibitor) terápia után 5 évvel továbbra is fennáll a kiújulás lehetősége. A BCI-t másik két prognosztikai teszttel összehasonlító tanulmány a Lancet Oncology online kiadásában olvasható.

A végbélrákban szenvedő betegek klasszikus kezelése a rectum-exstirpatio és az azt követő obszerváció volt. A tumor-kontrollban az első nagy lépést a záróizom-megtartó műtétek mellett a teljes mesorectum-exstirpatio jelentette, amivel a lokális kiújulás gyakoriságát 30-40%-ról 20% körülire lehetett csökkenteni.

Az Amerikai Egyesült Államok gyógyszerügyi hatóságának (FDA = „Food and Drug Administration”) Onkológiai Gyógyszer-tanácsadó Bizottsága (ODAC = “Oncologic Drugs Ad-visory Committee”) elutasította a tivozanib (tiv) alkalmazását áttétes vesesejtes rákban.

Az iKnife kísérleti sebészkés pontosan képes azonosítani a rákos szöveteket, amint az orvos átvágja azokat, ezáltal potenciálisan lerövidítheti az ablasticus tumor műtéteket.

2012-ben az Amerikai Egyesült Államokban 17 460, világszerte 482 000 nyelőcsőrákos esetet diagnosztizáltak, s 15 070 (illetve 407 000) beteg halt meg.