klinikai onkológia

Az agresszív és recurraló lymphoma egy új kezelési protokollját ismertették a Society of Nuclear Medicine and Molecular Imaging 2013-as éves találkozóján, mely az intenzív kemoterápiát radioimmunoterápiával (RIT) ötvözi.

A menopauzális hormonpótlás (HRT = hormone replacement therapy) több vizsgálat szerint egészséges nőbetegeken fokozza az emlőrák kockázatát (Referáló: egyéb kórképek rizikója mellett).

A korai stádiumban lévő, ösztrogénreceptor-pozitív (ER+) emlőtumoros nők számára az 5 éven át tartó tamoxifen kezelés bizonyítottan csökkenti a relapszus és a mortalitás kockázatát a diagnózist követő első 15 évben.

Korszerű sugárterápiás technikákat és szereket alkalmazva a technikailag rezekábilis, de egyéb okból inoperábilis nem kissejtes tüdőrákos betegek (NSCLC = non small-cell lung can-cer) ötéves túlélése definitív sugárkezeléssel (Ref.: vagy kemoterápiát is adva, definitív radiokemoterápiával) 15 % körüli.

Az agyi áttétek „rövid időfaktorú” tumoros manifesztációk, ezért gyors döntés szükséges az aktív kezelés vagy a tüneti terápia között.

Az utóbbi három évtizedben a neuroendokrin tumorok (NET) tünetei jelentősen csökkentek, a potenciálisan életveszélyes krízis állapotok és folyamatos, illetve késői károsodások is kedvezően befolyásolhatók.

Minden egyes alkalommal, amikor egy humán vagy bakteriális sejt osztódik, először le kell másolnia a DNS-ét. Specializált fehérjék bontják szét az összefonódott DNS-szálakat, míg mások az eredetit sablonként használva új szálakat építenek.

A pancreas carcinoma diagnózisa általában igen kedvezőtlen prognózissal társul, mivel a betegséget sokszor késői stádiumban detektálják.

A legtöbb nemzetközi ajánlás egyetért abban, hogy az erősen immunszupprimáló daganatellenes kezelést és rituximabot kapó, egyébként is veszélyeztetett betegeket a terápia megkezdése előtt szűrni kell, de abban vita van, hogy a hepatitis valamennyi típusára, vagy HBV-re.

A tumorsejtek spontán, de többségében terápia következményeként fellépő szétesése ironikus módon tumorlízis-szindrómaként ismert életveszélyes állapotot indukál, amely a korábbi feltételezésekhez képest jóval gyakrabban, bizonyos daganattípusok akár 20%-ánál is bekövetkezik - derül ki a New York Medical College kutatásából.

A rákot életveszélyes betegségnek tekintik, pedig a korán – kurábilis fázisban – felismert esetek gyógyíthatók. A prosztata-rákos (pr) betegeken már korábban leírták az öngyilkosság nagyobb kockázatát, félelemmel, depresszióval, poszttraumás stresszel, pszichiátriai kezelés és hospitalizáció szükségességével. (Hasonlóképpen gyakoribbak a kardiovaszkuláris események is).

A prosztatarák csontáttétei általában oszteoblasztikus léziók. A tumor-sejtek által termelt anyagok fokozott oszteoklaszt-aktivitást váltanak ki, mely a csont sztromális sejtjeire hatva serkenti a – tumor-nekrózis faktorok csoportjába tartozó – „receptor activator of nuclear factor-kB” (RANK) ligandot és a „macrophage colony-stimulating factor”-t (M-CSF).

A sugárhatás „fellobbanása” („radiation recall” = RR) a radioterápia befejezése utáni akut gyulladásos reakció a besugárzott térfogatban (bőrön és más szerveken) különböző gyógyszerek adása után.