pszichiátria

A súlyos depresszióra utaló tünetek összefüggésbe hozhatók a jelentős mértékű kemoterápiás toxicitás fokozott kockázatával a daganatos megbetegedésben szenvedő idősebbek körében. Ezt a kockázatot mérséklik a geriátriai értékelés (GA) által indokolt intervenciók.

A heparán-szulfát (HS) hatással van az autofágiára, a mitokondriumokra és a lipid anyagcserére. Az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó géntranszkriptumok felülreprezentáltak a HS-függő transzkriptomban. A HS szulfatáció csökkentése megmenti a neuron veszteséget a presenilin-hiányos Drosophila-ban.

A súlyos megbetegedésre vonatkozó beszélgetések (SIC), amelyek a páciensek által fontosnak tartott értékeket, célokat és ellátási preferenciákat tárnak fel, csökkentik a szorongást illetve a depressziót, és javítják az életminőséget, de daganatos betegek esetében viszonylag ritkán kerül rá sor. A klinikusok és/vagy betegek számára kidolgozott, viselkedésalapú kommunikációs stratégiák növelhetik a SIC gyakoriságát.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2024. júliusi ülésén azt javasolta, hogy ne adják meg a forgalomba hozatali engedélyt a Leqembi (lecanemab; Eisai GmbH), az Alzheimer-kór kezelésére szolgáló gyógyszer számára. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a Leqembi megfigyelt hatása a kognitív hanyatlás késleltetésére nem ellensúlyozza a gyógyszerrel kapcsolatos súlyos mellékhatások kockázatát, különösen az amiloiddal kapcsolatos képalkotó rendellenességek (ARIA) gyakori előfordulását, amelyek az agy duzzanatával és esetleges vérzésével járnak.

A 2019-es súlyos akut légzőszervi szindróma 2-es koronavírusa (SARS-CoV-2) által okozott betegség (Covid-19) utáni kognitív tünetek jól ismertek. Nem világos, hogy léteznek-e objektíven mérhető kognitív deficitek, és hogy ezek mennyi ideig maradnak fenn.

Ez a tanulmány a fájdalomkatasztrofizálás összetevői (rumináció, felnagyítás és tehetetlenség, a fájdalomkatasztrofizálás skála segítségével) és a fájdalom okozta korlátozottság aspektusai (családi/háztartásbeli kötelezettségek, rekreáció, szociális aktivitás, hivatás, szexuális élet, öngondoskodás, életvezetési képesség, a fájdalom okozta korlátozottsági index segítségével) közötti összefüggéseket vizsgálta endometriózisban szenvedő betegek egy heterogén csoportjában.

Az Alzheimer-kórt patológiailag az amiloid-béta (Aβ) lerakódása és a hiperfoszforilált tau neurofibrilláris csomói jellemzik az agyi parenchymában és az erekben (mint cerebrális amiloid angiopátia, CAA). Meggyőző genetikai és biomarker bizonyítékok támasztják alá, hogy az Aβ az Alzheimer-kór kiváltó oka.

A szélesebb körben ismert kockázati tényezők, mint a cukorbetegség, a stroke, a szívbetegség és a depresszió mellett egy nagyszabású vizsgálat eredményei szerint a D-vitaminhiány, az emelkedett C-reaktív fehérje (CRP) szint és a társadalmi elszigeteltség növeli a fiatalon jelentkező demencia (YOD) kockázatát.

A nipokalimab monoklonális antitest dózisfüggő módon javítja a mindennapi életvitelhez kapcsolódó eredményeket, csökkenti a releváns autoantitest-szinteket, és elfogadható biztonságossági és tolerálhatósági profillal rendelkezik általános myasthenia gravisban (gMG) szenvedő betegeknél – amint azt egy II. fázisú vizsgálat eredményei kimutatták.

Nemzetközi lapszemle-összeállításunkat a vezető orvosi portálok anyagaiból válogattuk. A cikkeket teljes terjedelmükben angolul olvashatják.

Egy vizsgálati esetsorozat 6 pozitív AUD-szűréssel rendelkező beteget mutatott be, akiket testsúlycsökkentés céljából szemaglutiddal kezeltek. Ezt követően mindegyiküknél jelentős javulás mutatkozott az AUD-tünetek tekintetében.

A hipochondria, más néven egészségügyi szorongásos zavar egy elterjedt, de aluldiagnosztizált pszichiátriai probléma, amelyet a súlyos és progresszív fizikai rendellenességekkel kapcsolatban táplált, tartós aggodalom jellemez. A hipochondriázisban szenvedő emberek halálozási kockázata azonban nem ismert.

A daganatos betegségek diagnosztizálása után emelkedik az öngyilkosságok aránya. A közelgő halál tudatából fakadó egzisztenciális szorongás jól ismert a dganatos betegeknél. Egy tanulmány hipotézise szerint az öngyilkosság kockázata és a daganat prognózisa között összefüggés áll fenn, és a prognózis öngyilkossági hajlamra gyakorolt hatása az eleve nagyobb öngyilkossági hajlammal rendelkező személyek esetében a legjelentősebb.