pszichiátria

A kollaboratív gondozási modell, vagyis a beteg és több szakorvos összehangolt együttműködése szignifikánsan javítja a depresszió és a szorongás kimenetelét a standard alapellátáshoz képest. - állítja a The Cochrane Library.

A szkizofrénia az egyik legsúlyosabb pszichiátriai kórkép. A szkizofrénia kutatások fő célja olyan biológiai markerek azonosítása, amelyek még a preklinikai stádiumban kiszűrik a fokozott rizikójú egyéneket, lehetővé téve korai intervenciós stratégiák kifejlesztését.

A New England Journal of Medicine online számában egy izlandi kutatásról olvashatunk, melynek eredménye szerint minden kétszázadik, 85 évnél idősebb izlandi olyan ritka génmutációt hordoz, amely megtriplázza az Alzheimer-kór kialakulásának rizikóját.

A fiatalkori ivási szokások vizsgálatára vonatkozóan egyre több tanulmány lát napvilágot. Fontos lenne ezek alapján felismerni a téma fontosságát és a friss kutatások eredményei alapján minél pontosabban azonosítani az alkohol-okozta agykárosodás markereit.

Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az immun - és inflammatorikus mechanizmusok fontos szerepet töltenek be a skizofrénia biológiájában. Dr. Mar Fatjo-Vilas kutatócsoportjával felfedezte, hogy az interleukin-1β gén (IL1β) összefüggésben áll az agyfunkciók skizofréniára jellemző változásaival.

A fiatalok körében igen népszerű jelenség a rohamszerű berúgás (angolul ’binge drinking’). Vajon ez csak ártatlan, bármiféle káros következmény nélküli fiatalkori szokás vagy olyan jelenség, amit az egészségkárosító hatása miatt jobb lenne megelőzni?

A trazodon egy triazolopiridin származék, az 1960-as évek végén fejlesztették ki. A hangulatjavítók között speciális helyet foglal el, jelentősen különbözik ugyanis a többi forgalomban lévő antidepresszívumtól. Eredetileg hangulatjavítóként törzskönyvezték, az irodalmi adatok viszont arra utalnak, hogy számos más kórképben és tünetegyüttesben alkalmazható monoterápiában és adjuvánsként is (ezek viszont jelenleg off-label alkalmazási területek). Jelen cikkben a trazodon hatásmechanizmusát, főbb tulajdonságait és klinikai alkalmazását tekintjük át.

Az Alzheimer-kór az utóbbi évtizedekben igen intenzív kutatások tárgyát képezi. A betegség okait, öröklődését, kezelését tekintve az utóbbi hónapok nemzetközi tanulmányai sokszor igen meglepő következtetésekkel szolgálnak. Ezekből szemezgetünk az alábbiakban.

A BMJ online számában olvasható brit tanulmány szerint a mentális zavarok még alacsony szinten is növelik a bármely okból bekövetkező mortalitás kockázatát.

Jelen cikkben a több mint száz éve ismert bőrférgesség-tébolyt, mint ritka pszichiátriai kórképet vesszük górcső alá.

A kényszerbetegségben az akaratlan módon felbukkanó kellemetlen gondolatok értelmezésének és kontrollálásának folyamata sajátos jellemzőket mutat. Miközben a betegek a teljes kontrollra törekednének a negatív gondolataik fölött, addig a figyelmük görcsösen a kontroll hibáira (is) irányul, ami a szorongás fokozódását és a tünetek felerősödését vonja maga után.

Az Alzheimer's Association International Conference (AAIC) 2012-es konferenciáján ismertették a Weill Cornell Medical College alacsony esetszámú, nyílt címkés, 2 fázisú kísérletét, melyben enyhe vagy mérsékelt Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél intravénás immunoglobulin terápiával sikerült lelassítani, sőt a betegek egy részénél hosszú távon leállítani a kognitív hanyatlást.

A pszichózisra a realitáskontroll hiánya, illetve több pszichiátriai tünet együttes fennállása jellemző, ezek közül a legszembetűnőbb a téveszmék és/vagy hallucinációk jelenléte. Nem önálló pszichiátriai diagnózisról, hanem egy tünetegyüttesről van szó, mely számos pszichiátriai kórképben megjelenhet (pl. szkizofrénia, affektív pszichózisok, paranoid pszichózisok, drog indukálta pszichotikus állapotok, stb.). A pszichózis irányú rizikó meghatározása intenzíven kutatott terület, mivel egyre több bizonyíték szolgál arra, hogy a korai intervenció kedvezően befolyásolja a pszichotikus kórképek kimenetelét. Jelen cikkben Stephan Heckers 2009-ben a Schizophrenia Bulletin-ben leközölt „Who is at Risk for a Psychotic Disorder?” című cikkének főbb kérdésfelvetéseit tekintjük át.