pszichiátria

Vajon eddig milyen biológiai mechanizmusok ismeretesek, amelyek a temperamentum kialakulását befolyásolják? Továbbá ezek a temperamentumbeli dimenziók milyen összefüggésben állhatnak a depressziós zavarok megjelenésével? Egyre több bizonyítékokon alapuló adat áll rendelkezésre ezekben a témákban. Olli Kampman és Outi Poutanen áttekintő tanulmánya segít áttekinteni ezeket.

Olli Kampman és Outi Poutanen finn szakemberek arra keresték tanulmányukban (2011) a választ, hogy vajon, ha megismerjük egy adott személy temperamentumbeli jellemzőit, akkor következtethetünk-e abból a depresszió jelenlegi vagy jövőbeli megjelenésének valószínűségére, illetve azt, hogy ha valakinek depressziós tünetei vannak, akkor a temperamentum dimenziók alapján bejósolható-e a felgyógyulás esélye.

A pszichogén bénulásban és pszichogén tremorban szenvedő betegek neurológiai összefüggéseinek vizsgálata felveti az újabb terápiás irányvonalak kifejlesztésének lehetőségét. Írásunk utolsó részében erről számolunk be.

A pszichogén bénulás képalkotó eljárásokkal feltért neurológiai korrelátumai igen érdekes kérdéseket vetnek föl. A következőkben az eredmények értelmezésének két lehetséges módját ismertetjük.

Az öngyilkosság komplex probléma, amely nem vezethető vissza egyetlen okra. Biológiai, genetikai, pszichológiai, társadalmi, kulturális és környezeti tényezőknek különböző mértékben lehet szerepe a kialakulásában.

Az utóbbi években számos agyi képalkotó eljárás (fMRI, PET, SPECT) alkalmazásával próbálják a medikálisan megmagyarázhatatlan mozgászavarok neurológiai összefüggéseit feltárni. Jelen részben a kapcsolódó kutatások összegzésére kerül sor.

A pszichogén bénulás és a pszichogén tremor kezelése összetett megközelítést igényel: körültekintő és empátiás felvilágosítást a betegség mibenlétéről, pszichoterápiás módszerek alkalmazását, gyógyszeres kezelést, fizikoterápiát és egyéb módszereket.

Jelen részben a pszichogén bénulás és a pszichogén tremor demográfiai jellemzőit, a társuló pszichiátriai zavarokat, a betegség lefolyásának főbb sajátosságait, illetve a klinikai jegyeket ismertetjük.

A pszichogén mozgászavarokra vonatkozó főbb etiológiai megközelítések közül a pszichodinamikus elmélet és a disszociáció elvének ismertetés után a jelen részben a szociális és kulturális vonatkozások, illetve a biológiai elméletek rövid összegzésére kerül sor.

A pszichogén bénulás és tremor hátterében álló okok még napjainkban sem teljesen tisztázottak annak ellenére, hogy számos elméletet alkottak már a hátterében álló tényezőkre vonatkozóan, illetve újabban egyre több empirikus kutatás is történik ezzel kapcsolatban. A jelen részben a pszichogén mozgászavarokra vonatkozó etiológiai megközelítések közül a pszichodinamikus elméletet és a disszociáció elvét ismertetjük Dennis A. Nowak és Gereon R. Fink munkája nyomán.

Az azonosítható neurológiai betegség nélkül jelentkező bénulás és a mozgászavarok aránylag gyakori jelenségek a neurológiai járóbeteg-ellátásban. Gyakoriságuk és fontosságuk ellenére ezek a zavarok meglepően kevés figyelmet kapnak a klinikai orientáltságú idegtudományi kutatások sorában.

A személyiségzavarok kezelése számos kritikus problémát vet fel az egészségügyben. Az egyik ilyen a pszichiátriai osztályon való kezelés, illetve az osztályon való benntartás kérdésének megítélése abban az esetben, ha a beteg veszélyesnek tűnik önmagára vagy másokra nézve. Ez a kérdéskör nemcsak egészségügyi, hanem jogi és társadalmi problémákat is felvet.

A személyiségzavarok pszichológiai és farmakológiai kezeléseinek rövid áttekintése után jelen írásban az egyes ellátási formákról lesz szó. A különböző ellátási modellek lényegének megértésével hatékonyabbá lehet tenni adott intézményekben a már meglévő kezelési módokat.