pszichiátria

A pszichoanalitikus iskolák mellett más pszichoterápiás irányzatok is kialakították saját álláspontjukat az álomértelmezés lehetőségeivel kapcsolatban. Az egyik ilyen jelentős irányzat az egzisztencialista-fenomenológiai megközelítés, amelynek egyik legjelesebb képviselője Alfred Adler volt. Más szerzők az álmok értelmezésének kulturális megközelítését tartják hasznosnak.

Az álmok értelmezésének pszichoterápiás alkalmazhatóságával elsőként Freud foglalkozott részletesebben. Freudnak sok követője volt, akik közül némelyek idővel saját iskolát teremtettek. Köztük volt Carl Gustav Jung, aki sok elméleti újítás mellett – a pszichoanalitikus alapszemléletet megtartva – sajátos álomértelmezési módszert dolgozott ki.

Az álomelemzés elméleti és módszertani vonatkozásainak szakirodalma igen széleskörű. A kezdeti pszichoanalitikus elméletek mellett ma már más pszichoterápiás irányzatok is foglalkoznak az álmok értelmezésének terápiás lehetőségeivel. A megközelítési módok azonban elég eltérőek. Cikksorozatunk jelenlegi részében az álmokkal való pszichoterápiás munka különböző elméleti modelljeit tekintjük át.

Mit tart ma a tudomány az álomértelmezés hasznosságáról? Mivel járul hozzá az álmokkal való munka a pszichiátriai betegek kezeléséhez? Hogyan, milyen módszerekkel lehet megérteni az álmok jelentőségét? Nicholas Pesant és Antonio Zadra áttekintő tanulmánya segítségével igyekszünk választ adni ezekre a kérdésekre.

Korábbi feltételezések alapján az ártalomkerülés temperamentum dimenzió magas értéke vulnerabilitásfaktort jelent a depresszióra nézve. Az utóbbi években egyre több vizsgálati adat gyűlt össze erre vonatkozóan, és a bizonyítékok erősségi szintje egyre inkább magasnak vehető. Kampman and Poutanen friss áttekintése megerősíti ezeket az eredményeket.

Vajon eddig milyen biológiai mechanizmusok ismeretesek, amelyek a temperamentum kialakulását befolyásolják? Továbbá ezek a temperamentumbeli dimenziók milyen összefüggésben állhatnak a depressziós zavarok megjelenésével? Egyre több bizonyítékokon alapuló adat áll rendelkezésre ezekben a témákban. Olli Kampman és Outi Poutanen áttekintő tanulmánya segít áttekinteni ezeket.

Olli Kampman és Outi Poutanen finn szakemberek arra keresték tanulmányukban (2011) a választ, hogy vajon, ha megismerjük egy adott személy temperamentumbeli jellemzőit, akkor következtethetünk-e abból a depresszió jelenlegi vagy jövőbeli megjelenésének valószínűségére, illetve azt, hogy ha valakinek depressziós tünetei vannak, akkor a temperamentum dimenziók alapján bejósolható-e a felgyógyulás esélye.

A pszichogén bénulásban és pszichogén tremorban szenvedő betegek neurológiai összefüggéseinek vizsgálata felveti az újabb terápiás irányvonalak kifejlesztésének lehetőségét. Írásunk utolsó részében erről számolunk be.

A pszichogén bénulás képalkotó eljárásokkal feltért neurológiai korrelátumai igen érdekes kérdéseket vetnek föl. A következőkben az eredmények értelmezésének két lehetséges módját ismertetjük.

Az öngyilkosság komplex probléma, amely nem vezethető vissza egyetlen okra. Biológiai, genetikai, pszichológiai, társadalmi, kulturális és környezeti tényezőknek különböző mértékben lehet szerepe a kialakulásában.

Az utóbbi években számos agyi képalkotó eljárás (fMRI, PET, SPECT) alkalmazásával próbálják a medikálisan megmagyarázhatatlan mozgászavarok neurológiai összefüggéseit feltárni. Jelen részben a kapcsolódó kutatások összegzésére kerül sor.

A pszichogén bénulás és a pszichogén tremor kezelése összetett megközelítést igényel: körültekintő és empátiás felvilágosítást a betegség mibenlétéről, pszichoterápiás módszerek alkalmazását, gyógyszeres kezelést, fizikoterápiát és egyéb módszereket.

Jelen részben a pszichogén bénulás és a pszichogén tremor demográfiai jellemzőit, a társuló pszichiátriai zavarokat, a betegség lefolyásának főbb sajátosságait, illetve a klinikai jegyeket ismertetjük.