pszichiátria

A téli-nyári időátállítás miatt a szervezet belső órája kieshet a ritmusból, ami koncentrációs és alvási zavarokhoz, illetve fáradtsághoz vezethet - de nem mindenkinél.

Az öngyilkosság jelenleg a második-harmadik leggyakoribb elhalálozási ok a 15-24 év közötti lakosság körében különböző országokban. Az általános populációkban végzett epidemiológiai vizsgálatok (a kórházi statisztikák mellett, azokat kiegészítve) felhívják a figyelmet a megelőzés fontosságára.

Emma Evans és munkatársainak a serdülőkori öngyilkosság háttértényezőire vonatkozó áttekintő tanulmánya - nem meglepő módon - több szempontból is alátámasztotta a serdülő és a családi jellemzők szoros összefüggését.

Bár a depresszióval, a reménytelenséggel, a szorongással és egyéb pszichiátriai jellemzőkkel kapcsolatban igen széleskörű kutatások zajlottak és zajlanak napjainkban is az öngyilkosság rizikófaktoraira vonatkozóan, addig a szexualitás kérdéskörét - a szexuális abúzusok patogén szerepén túl – alig kutatták.

A serdülőkori öngyilkosság rizikótényezőit vizsgálva a depresszió jelenségköréhez jelentős mértékben kapcsolódva a reménytelenség szerepének kutatása a másik fontos tényező, ami a középpontban áll. A reménytelenség szerepét az öngyilkosság jelenségkörében számos tanulmány igazolta, azonban de nem kellő mértékben tisztázott még, hogy ez a kapcsolat közvetlen jellegű-e.

A szuicidium jelenleg a második-harmadik leggyakoribb elhalálozási ok a 15-24 év közötti lakosság körében különböző országokban. Az általános populációkban végzett epidemiológiai vizsgálatok eredményei szerint adoleszcenciában a szuicid események gyakoribbak, mint ahogyan azt a kórházi statisztikák alapján gondolhatnánk.

2010. február 16. - Budapest, Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichioterápiás Klinika

Szkizofrén betegeknél gyakran fordulnak elő negatív tünetek, mint pl. a beszéd elsivárosodása, az érzelemkifejezés képességének elszegényedése, a motiváció hiánya, apátia. Bár az antipszichotikumok többnyire hatékonyak a szkizofrénia pozitív tüneteinek kezelésében, sajnos a negatív tünetek kezelése mind a mai napig fennálló probléma, amit az új atípusos antipszichotikumok bevezetése sem oldott meg.

A bipoláris zavarok kutatásával kapcsolatban az egyik legígéretesebb irányvonalat a gyermekek és serdülők körében végzett vizsgálatok jelentik, mivel ezek eredményei mélyebb betekintést nyújtanak a betegség kezdetére és mechanizmusaira vonatkozóan, valamint olyan kezelések kialakítására nyújthatnak lehetőséget, amik megakadályozhatják a felnőttkori bipoláris zavarok kialakulását.

Módszertanilag kérdéses az, hogy lehet-e a kevert depressziót kategorikusan definiálni (fennáll-e vagy sem) vagy inkább a dimenzionális megközelítés látszik elfogadhatónak (milyen mértékben áll fenn), azonban a klinikusok számára a kategóriák hasznosabbak, mint a dimenziók – emiatt hasznos lenne egy olyan határ megállapítása a kevert depresszió dimenziójában, amit elérve szükségessé válik a kezelés.

Kevés tanulmány tartalmazza kezeletlen hangulatzavarban szenvedő betegek mintáját, ami lehetővé tenné az intradepressziós mániás vagy hipomániás tünetek spontán kezdetének vizsgálatát.

Budapest, 2010. január 27-30.

A bipoláris II zavar alapvető megkülönböztető jegyei a major depressziós zavarral szemben a koraibb betegségkezdet, több visszaesés, több bipoláris (I és II. típusú) zavar a családi anamnézisben, gyakoribb atípusos depresszió (beleértve az olyan tüneteket, mint a túlétkezés vagy túlalvás) és gyakoribb kevert depresszió.