reumatológia

A hidroxiklorokint minden szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegnek ajánlják, és gyakran alkalmazzák más gyulladásos állapotok esetén is, de hosszú távú mellékhatásként látást veszélyeztető retinopátia a kezelés során előfordulhat.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC) hatékonysága és biztonságossága a trombotikus antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegek esetében továbbra is ellentmondásos.

Az interleukin (IL)-6-nak a gyulladásos válaszban betöltött szerepe miatt nagy jelentősége van a rheumatoid arthritis (RA) patogenezisében. A RA-ban alkalmazott jelenlegi IL-6-irányított terápiák, nevezetesen a sarilumab és a tocilizumab, a receptort célozzák.

Az Omikron BA.1 és BA.2 elleni neutralizáló képesség szintje a harmadik COVID-19 vakcinázást követően a szüneteltetett vagy folyamatos metotrexát (MTX) terápiában részesülő betegeknél nem egyértelmű.

A vas túlterheléssel - szérumferritin > 1000 µg/L vagy hemokromatózis vagy thalassémia diagnózissal - rendelkező betegeknél 60%-kal nagyobb valószínűséggel fordult elő csontritkulás egy maximum 10 éves követés során, mint az ennek megfelelő kontrollbetegeknél, egy nagy vizsgálatban.

Korábbi kutatások a magas húgysav-szintet a túlzott zsírtartalommal, az alacsony húgysav-szintet pedig a vázizomzat tömegének csökkenésével hozták összefüggésbe. Az epidemiológiai vizsgálatok U-alakú kapcsolatot mutattak ki a húgysavszint és a halálozás között, ami arra utal, hogy a nagyon magas és a nagyon alacsony húgysavszint is káros lehet.

Ez a narratív áttekintés a reumatológus szakorvosok szerepére összpontosít a beazonosított reumatikus betegség nélküli interstitiális tüdőbetegségben (’interstitial lung disease’; ILD) szenvedő betegek értékelését illetően, és ismerteti az IPAF (interstitialis pneumonia autoimmun jelleggel) jelenlegi klasszifikációs kritériumait, valamint felvázolja az IPAF patho-biológiájával, természetes kórtörténetével, prognózisával és kezelésével kapcsolatos ismereteket. Végezetül a cikk kitér az ismeretbeli hiányosságokra és a jövőbeli kutatási lehetőségekre.

Egy retrospektív kutatás nem talált növekvő kockázatot a betegség fellángolására azoknál az immunmediált gyulladásos betegségekben (IMID) szenvedő betegeknél, akik rekombináns zoster vakcinát (RZV) kaptak.

A köszvényben szenvedő betegek esetében a kedvezőbb kimenetelek a húgysavszintek ellenőrzéséhez köthetők; ugyanakkor, az Egyesült Királyságban jelenleg a betegek kevesebb, mint 40%-ának kínálnak urátcsökkentő kezelést, és azt is jellemzően titrálás nélkül.

Az Amerikai Reumatológiai Kollégium (’American College of Rheumatology’; ACR) és az Amerikai Csípő- és Térdsebészek Szövetsége (’American Association of Hip and Knee Surgeons’, AAHKS) frissített irányelveket adott ki arra vonatkozóan, hogy le kell-e állítani a biológiai- és immunszuppresszív szereket anutoimmun reumatológiai kórképekben elektív csípő- vagy térdprotézis műtét miatt.

A cikk részletezi az Európai Reumaellenes Liga (EULAR) ajánlásokat a cardiovascularis kockázat (CVR) kezelésére vonatkozóan köszvény, vasculitis, szisztémás szklerózis (SSc), myositis, kevert kötőszöveti betegség (MCTD), Sjögren-szindróma (SS), szisztémás lupus erythematosus (SLE) és antifoszfolipid szindróma (APS) esetében.

Az osteoarthritis-ben szenvedő betegek a fájdalom szignifikáns mértékű csökkenéséről számolnak be a rádiófrekvenciás ablációs kezelés kezelést követően, ami egy olyan új technika, amely „blokkolja” a váll- és a csípőízületekben található érzőidegeket, hogy csökkentse - és egyes esetekben megszüntesse - a fájdalmat.

Egy kétéves időtartamú, kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálat megállapításai szerint az ízületi-, és csonterózióval járó köszvényben szenvedő betegek esetében a szérum urát célértékének 0,20 mmol/l (<3,6 mg/dl) alá történő csökkentése nem biztosít jobb kimeneteleket a köszvényt illetően, és nagyobb mértékű gyógyszerhasználathoz és mellékhatásokhoz kialakulásához vezet.