Hippokratész kora óta az orvostudomány alapelve a következő volt: „csak nem ártani”; ma azonban egy modern-kori dilemmával szembesülünk. Prof. Dimitris J. Richter az ESC hivatalos oldalán, frissen megjelent írása nyomán.
A 2020-as No-Smoke Summit virtuális konferencián, amelyet Panos Vardas professzor, az Európai Kardiológiai Társaság, és a Görög Kardiológiai Társaság korábbi elnöke moderált, az előadók az ártalomcsökkentés lehetőségeit boncolgatták a dohányzás területén.
Lehet-e aktív szerepe a tudományos és orvosi közösségnek a dohányzás visszaszorítását célzó stratégiák kialakításában?- tette fel a kérdést Prof. David Khayat onkológus professzor, a francia Nemzeti Rákintézet korábbi vezetője, az ASCO (Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság) korábbi elnökségi tagja. Álláspontja szerint a kérdést fel sem kellene tenni, hiszen az orvosi közösség az, amely a betegek gondját viseli. Ugyanakkor véleménye szerint a szabályokat világszerte sokszor olyanok alkotják, akik sosem vettek részt közvetlenül a betegellátásban.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a felnőtt dohányzók számára szóló tájékoztatásnak kizárólag a prevencióról és a leszokás kiemelt szerepéről kell szólnia, kiemelve ezek kizárólagos szerepét az dohányzás visszaszorításáért folytatott küzdelemben. Vannak azonban olyanok is, akik az ártalomcsökkentés teljes szegmensét bemutatnák a felnőtt dohányzóknak, hogy a megfelelő információk birtokában a számukra leginkább megfelelő megoldás mellett tudjanak dönteni.
A dohányzással járó ártalmak csökkentésének számos módja létezik. Nem kérdés, hogy az egészség megőrzése érdekében az „arany standard” a rászokás elkerülése és a leszokás támogatása, vannak azonban olyan esetek, amikor az erre vonatkozó intézkedések nem járnak sikerrel. Mivel a habituális dohányzással járó egészségkárosodás súlyos betegségterhet jelent az egyén és a társadalom számára is, fontos, hogy az emberek átfogó képet kaphassanak a dohányzás okozta ártalmak és az egészségveszteség összefüggéseiről, illetve az ártalomcsökkentés lehetőségeiről.
Valószínűleg nincs a világon még egy olyan ellentmondásos fogyasztói termékpaletta, mint a dohányiparban. Az ember történetében és a modern társadalomban sem ismeretlenek a legális „drogok” – alkohol, kávé, csokoládé, dohány… Ezek képesek lehetnek egyénenként változó módon befolyásolni az éberségi szintünket, teljesítőképességünket és tudatállapotunkat is. A gyorsan elérhető „tuningolásnak” vagy élvezetnek azonban ára van. Olykor egészen nagy.
A WHO jelentése szerint a világon mintegy 1 milliárd ember dohányzik. Annak ellenére, hogy a dohányzás egészségkárosító hatását mára jól dokumentált, széles körben elérhető bizonyítékok támasztják alá, a fogyasztói magatartás alig, vagy csak átmenetileg változik a megelőzést célzó stratégiák hatására. Így dohányzó férfiként alsó hangon 16 évvel, nőként pedig legalább 19 évvel rövidül az élet. A betegségben eltöltött életévek számának az emelkedéséről nem is beszélve.
A dohány ceremoniális és törzsi gyógyítók általi használata messze megelőzte az európai hódítást. Az amerikai indiánok életében a dohány egy olyan növény volt, amit a földi élet és a teremtő közti kapcsolattartás eszközeként tiszteltek. Ma már tudjuk, hogy a dohányfüst, amiről az őslakosok úgy vélték, hogy véd a fizikai és szellemi ártó erőktől, a dohányzás tulajdonképpen legártalmasabb velejárója. Persze az indiánok dohányfogyasztását fegyelem és tudatosság jellemezte.
A füstmentes jövő felé hosszú út vezet. A megjövendölt ártalomcsökkentés azonban nemcsak a rá nem szokást és a leszokást támogató népegészségügyi intézkedéseken és a füstmentes technológiák fejlesztésén múlik, hanem a megfelelő társadalmi párbeszéd kialakulásán is. Ahogy a népegészségügyi intézkedések hatékonyságát nemcsak azok körültekintő megtervezése, hanem hatékony kommunikációja és kivitelezése, úgy az egyes fejlesztések technológia biztonságosságát is a tervezési-fejlesztési folyamatok és a felhasználás módja együttesen határozzák meg.
Magát a dohányt, bár sokan azt mondják, hogy „az ízéért” fogyasztják, valójában a dohányzást a nikotin élettani hatásai miatt élik meg kellemesnek. Kinek ne esne jól egy kis dopamin? Pláne egy olyan világban, ahol a folyamatos teljesítményigény nagy stresszel is jár! Ha pedig a stresszoldás ilyen egyszerűen és gyorsan elérhető, akkor hajlamosak vagyunk a járulékos ártalmakkal mit sem törődni.
Köztudott, hogy a cigarettázás káros az egészségre. Az már nem ennyire nyilvánvaló, hogy a cigaretta égése során keletkező, füstben lévő anyagok a dohányzással kapcsolatos betegségek elsődleges okozói, amelyek nem csak a dohányzók egészségére, hanem a környezetükben lévő nemdohányzókéra is károsak. Az ártalomcsökkentés tehát a társadalom, és így végső soron mindannyiunk érdeke.
A statisztika szerint a világon egymilliárd ember dohányzik, azaz a Föld lakosságának több mint 13,5%-a. A dohányzás egészségügyi és gazdasági következményei világszerte riasztóak: e tevékenység következtében évente világszerte 5 millió ember veszti életét, s további 600 000 ember a passzív dohányzás miatt hal meg.