A betegegyüttműködés jelentősége IBD-ben
Minden betegség sikeres kezelésének alapja, hogy rendelkezzünk megfelelően hatásos gyógyszerekkel, és a beteg azokat az előírt adagban, módon, elosztásban, kellő ideig alkalmazza.
Minden betegség sikeres kezelésének alapja, hogy rendelkezzünk megfelelően hatásos gyógyszerekkel, és a beteg azokat az előírt adagban, módon, elosztásban, kellő ideig alkalmazza.
Orális és lokális meszalazin kezelés kombinációja növeli a terápia hatékonyságát aktív extenzív colitis ulcerosában.
Az aminoszalicilátok a colitis ulcerosa (CU) remissziójának fenntartása mellett elsőként választandó szernek számítanak az enyhe-mérsékelt aktív fellángolások kezelésében. Proctitis, illetve a colon leszálló szakaszát érintő folyamatok esetén a rectalis, míg enyhe-mérsékelt súlyosságú, kiterjedt betegség esetén az orális gyógyszerformák az előnyösebbek.
Az Európai Crohn és Colitis Társaság ajánlása szerint colitis ulcerosában a remisszió fenntartásához minimálisan szükséges aminoszalicilát dózis kb. napi 1 g. Ez nagyjából megegyezik a Japán Egészségügyi Minisztérium jelenleg érvényes irányelvével, amely napi 1,5–2,25 g meszalazint javasol fenntartó dózisnak. Habár a betegek negyedét az alacsonyabb dózissal is remisszióban lehet tartani egy éven át, lehetséges, hogy fenntartó kezelésként egyes betegeknek nagyobb adag meszalazinra van szükségük, aktív folyamat esetén ugyanis a 4 g/nap adag szignifikánsan hatékonyabb a remisszió elérésében, mint a 2,25 g/nap dózis.
A CHMP kedvezően véleményezte az AbbVie HUMIRA® (adalimumab) nevű gyógyszerének gyermekgyógyászati alkalmazását, 6 éves kortól, közepesen súlyos-súlyos aktivitású Crohn-betegség kezelésére.
A meszalazin naponta egyszeri vs. kétszeri adagolásának hatása a bélnyálkahártya gyógyulásának fennmaradására colitis ulcerosában.
A colitis ulcerosa (CU) a vastag- és végbél krónikus gyulladásos betegsége, melynek lefolyását a visszatérő fellángolások és remissziós fázisok jellemzik. Az aminoszalicilátok a nyugalmi szakaszok fenntartásán túl a remisszió indukciójában is standard kezelésnek számítanak enyhe vagy közepesen súlyos, aktív betegségben.