Szakma

A metotrexát alkalmazása és az interstitiális tüdőbetegség kockázata dermatomyositisben

A dermatomyositis (DM) gyakori szövődménye, az interstitiális tüdőbetegség (ILD) a DM-es betegek mintegy 23%-át érinti Észak-Amerikában. A metotrexát (MTX) a DM első vonalbeli szerének számít, de a reumatoid artritiszben (RA) szenvedő populáció 0,3-11,6%-ánál tüdőgyulladással és tüdőfibrózissal jár. A klinikusok habozhatnak a MTX alkalmazásával kapcsolatban a DM számára, mivel a tüdőtoxicitás miatt aggódnak, ebben a veszélyeztetett populációban.

2024.06.10. Reumatológia

Öt kiemelt szempont az eróziós nyelőcsőgyulladás betegségről

Az eróziós nyelőcsőgyulladás (EE) a nyelőcső hámjának krónikus irritáció következtében történő eróziója. Számos tényező okozhatja, de elsősorban a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD) következménye. Az EE fő tünetei a gyomorégés és a regurgitáció; egyéb tünetek lehetnek az epigasztrikus fájdalom, az odinophagia, az dysphagia, a hányinger, a krónikus köhögés, a fogerózió, a gégegyulladás és az asztma. A tünetek bizonyos kiváltó ételek fogyasztása vagy fekvés esetén súlyosbodhatnak. A differenciál diagnózis során  a nem eróziós nyelőcsőgyulladás, a Barrett-nyelőcső (BE) jönnek szóba. Az EE a GERD-esetek körülbelül 30%-ában fordul elő, és az EE az esetek 1%-13%-ában BE-vé alakulhat.

A traumás agysérülés kockázati tényezői idősebbekben

A traumás agysérülések (TBI) előfordulása az idősebb egyéneknél az idősebb népesség növekedésével együtt növekszik. Az idősek számára a kisebb fejsérülést követő szükséges orvosi beavatkozások és kórházi kezelés negatív hatásokkal jár, amelyekről eddig nem számoltak be a szakirodalomban. Egy vizsgálat célunk az volt, hogy megvizsgálja a klinikailag jelentős traumás agysérülés (ciTBI) kockázati tényezőit a kisebb fejsérüléssel járó idősebb betegeknél.

2024.05.31. Háziorvostan

A PSA értékelése a radikális prosztatektómia után

A prosztatarák a férfiak leggyakoribb rosszindulatú daganata, csak az Egyesült Államokban a férfiak daganatos diagnózisainak 29%-át teszi ki. A radikális prosztatektómia továbbra is az egészséges betegeknél a lokalizált prosztatarák preferált kezelése, ami kiváló onkológiai kontrollt biztosít. A radikális prosztatektómiát követően azonban a lokalizált betegségben szenvedő betegek mintegy 20-40%-ánál jelentkezik biokémiai kiújulás (BCR), és az áttétes betegségben szenvedő betegek több mint felének kórtörténetében eredetileg lokalizált vagy regionális betegséget diagnosztizáltak.