Az idei nemzetközi stroke konferencián (ISC) ismertetett egyik tanulmány szerint azon betegek, akik a vérrögök eltávolítására szolgáló ereken belüli (endovaszkuláris) kezelésben részesültek és emellé helyi érzéstelenítést kaptak, jobb állapotba kerültek, mint azok, akiknél általános érzéstelenítésben végezték a beavatkozást.
A kardiológiai irányelvekben jelenleg eltérő javaslatokat találunk arra vonatkozóan, hogy a pitvarfibrilláló betegeknél mely esetekben érdemes antikoagulációs terápiát alkalmazni a stroke megelőzésére. Egy új vizsgálat szerint az európai irányelvek lehetnek a mérvadóak: eszerint már egyetlen plusz rizikótényező jelenléte esetén is érdemes orális antikoagulánst alkalmazni.
Az Európai Kardiológus Társaság (ESC) 2015. márciusban megjelent közleményében felhívja a figyelmet a nők kardiovaszkuláris veszélyeztetettségére. A szív- és érrendszeri megbetegedések (CVD) a nők 51%-ának halálozásáért felelnek Európában, ezzel szemben az emlőrák a nők 3%-ának halálát okozza.
Az 1945-ben született férfibeteg kórelőzményében több mint 10 éve ismert 2-es típusú diabetes mellitus, hypertonia betegség szerepelnek. Retina leválás miatt szemészeti beavatkozás történt korábban.
72 éves férfi, kb. 20 éve ismert hipertóniával, jól beállított terápia mellett is időnként jelentkező vérnyomáskiugrásokkal. Ismert perifériás érbetegség. Évekkel ezelőtt mindkét oldali csípőprotézis műtéte volt. 2002-ben sipoly miatt bal oldali TEP eltávolítás, azóta a mozgása jelentősen korlátozott.
Az utóbbi évtizedekben a koronária betegek ellátásában a perkután intervenció (PCI) széles körű elterjedése lecsökkentette az ACBG (aorto-coronaria bypass grafting) műtétek számát, de számos indikációban ma sem helyettesítheti a műtétet a PCI.
Európában a lakosság mintegy harmada városokban él, ahol a környezeti ártalmak gyakoribb előfordulása egészségkárosodáshoz vezethet. A WHO definíciója alapján az európaiak 90%-a van kitéve a légszennyezés hatásainak.
A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének lehetőségeit régóta kutatják; egy egyszerű, és széles körben alkalmazható módszer alkalmazása jelentős mértékben csökkenthetné a morbiditást és mortalitást.
Az akut, ST-elevációval járó miokardiális infarktus (STEMI) esetén évtizedek óta rutin eljárás az oxigén adása. Az oxigénterápia előnyeiről, vagy esetleges hátrányairól azonban kevés adat áll rendelkezésünkre ebben a betegcsoportban.
Az esetleírásban szereplő nőbeteg jelenleg 70 éves. Távolabbi kardiovaszkuláris kórelőzményében hipertónia, 1994-ben lezajlott myocardialis infarctus szerepel, mely miatt trombolízis történt.
Jelenleg 79 éves férfibeteg; 1991 óta áll kezelés alatt, akkor enyhe hypertonia miatt szedett atenololt hosszú évekig. Mindig keményen és rendszeresen sportolt. Részben sportsérülések, részben a kor okozta degeneratív ízületi problémák miatt bal térd és jobb csípő protézis implantáció történt. A sportot ezekkel is folytatta tovább. 3 évente kardiológiai átvizsgálás (echocardiographia, ergometria), negatív eredmény, kiváló teljesítőképesség volt látható.
B. B., 67 éves férfibeteg, kórelőzményében számos kardiovasculáris rizikófaktor szerepel (pl. hypertonia, hypercholesterinaemia, obesitás, pozitív családi anamnézis), illetve orális antidiabetikummal kezelt diabetes mellitus, hyperurikaemia. Évtizedekkel ezelőtt paroxizmális pitvarfibrilláció, syncope, ill. Holter EKG vizsgálattal igazolt tünetképző pausa miatt VVI típusú pacemaker implantációra került sor, a tartós antikoagulálás később (ismeretlen okból) elmaradt, a beteg elmondása szerint ritmuszavara a műtétet követően soha nem volt.
67 éves férfibeteg. A Neurológiai Klinikáról kérik kardiológiai vizsgálatát, mivel néhány napja egy TIA zajlott nála. Kb. 20-25 percen át nem tudott beszélni, a jobb kezét nem tudta mozgatni, zsibbadt a jobb lába. Mindez átmeneti volt. A Neurológián készült koponya CT és Carotis-Doppler, gyakorlatilag mindkettő negatív volt. Embóliaforrás keresés miatt kérik kardiológiai vizsgálatát.