VTE prevenció

A jelentős testsúlycsökkenést követően a kitágult bőr problémájával küzdő betegek száma drámaian növekszik.

A preeklampszia és az intrauterin retardáció az anyai és a perinatális morbiditás és mortalitás két fő vezető oka. A lehetséges kockázatot előrejelző módszerek jelenleg nem túl eredményesek, és a klinikai gyakorlatban továbbra is a szülészeti anamnézis a legelterjedtebben használt eszköz.

Az akut pancreatitis vascularis szövődménye lehet az erodálódott artériákból vagy pseudoaneurysmából származó vérzés, illetve a hiperkoagulábilis állapot következtében fellépő vénás trombózis, elsősorban a splanchnikus területen.

Pulmonalis embolia (PE) gyanúja esetén a diagnózis megerősítése vagy kizárása érdekében gyakran végeznek komputer-tomográfiás pulmonalis angiográfia (CTPA) vizsgálatot.

A vénás thrombusok több, mint 20%-a daganatos betegeknél fordul elő. A vénás thromboembolia (VTE) a daganatos betegek számára súlyos veszélyt jelent.

Japánban és a fejlett országokban az anyai halálozás egyik vezető oka a tüdőembólia. Ennek egyik fő rizikótényezője a mélyvénás trombózis, amely a terhesség és a gyermekágy során alakulhat ki, különösen császármetszést követően.

Az agyi metasztázisok jelentkezése esetén a betegek mintegy 20%-ánál fordul elő vénás tromboembolizáció.

Ha van egy 35 éves nőbetegünk, akinek az előző két terhessége során súlyos placentaeredetű szövődmények léptek fel, akkor a következő dilemma előtt állunk: meg tudjuk-e előzni a következő terhesség során a placentaris komplikációkat kis molekulasúlyú heparinnal (LMWH)?

A vénás tromboembóliás esemény (VTE) különösen gyakran lehet végzetes túlsúlyos betegeknél a szűkös kardiopulmonális tartalékok miatt. Az obes betegeknél két-háromszor gyakrabban alakul ki VTE, gyakoribb a késedelmes diagnózis és a poszttrombotikus szindróma. A posztoperatív pulmonális embóliában (PE) elvesztett betegek fele kórosan túlsúlyos, és a kóros obesitas tizenkétszeresére növeli a fatális PE kockázatát.

Az immunmoduláns szerekkel kezelt myeloma multiplexes betegek 5-25%-ban előfordulhat vénás tromboembolizáció, ami a kis molekulasúlyú heparinok (LMWH) profilaktikus használatának gyakorlatát alakította ki.

A sportot mindenki az egészséges életmóddal hozza összefüggésbe, hiszen a testmozgás és sportolás általában véve jótékony hatású a szervezet számára. Azonban a sport tud veszélyes is lenni.

A trombolízis, a perkután koronária intervenció, a bypass-műtét és a szívátültetés utáni reperfúziós károsodás egy jól ismert jelenség. ST-elevációs infarktusban, illetve ST-eleváció nélküli akut koronária szindrómában a korai mechanikus vagy gyógyszeres reperfúzió, az aszpirinnel végzett antitrombotikus terápia, a tienopiridinek, a glikoprotein Iib/IIIa gátlói és a frakcionálatlan heparin a mortalitás csökkentésének és az infarktus megelőzésének elfogadott és elterjedten használt eszközeivé váltak.

Noha a gyulladásos bélbetegség (IBD) – vagyis a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa – alapvetően a beleket érintő krónikus betegség, számos extraintestinalis szövődménye lehet. Ezek között a vénás tromboembolizáció (VTE) különösen fontos egyrészt gyakorisága, másrészt súlyossága és mortalitása miatt. Bár számos bizonyíték támasztja alá a gyulladásos bélbetegség és a vénás tromboembolizáció közti kapcsolatot, a kockázatot sokszor alábecsülik, ami a betegre nézve veszélyes következményekkel járhat.